Egy három és félmilliárd évvel ezelőtt kiszáradt tó repedéseiben akadhatott fel a Marson a Curiosity. Ezek az új információk választ adhatnak azokra a kérdésekre, amelyek a Mars egykori éghajlatára vonatkoznak.
Még 2017 januárjában akadt fent egy repedésben a NASA Curiosity nevű marsjárója a Gale-kráterben. Már a jármű által készített első felvételek is arról árulkodtak, hogy feltehetően a földihez hasonló talajrepedés okozhatott kisebb fennakadást a kutatószerkezet munkájában.
A Kaliforniai Műszaki Egyetem geológusai az elmúlt évben elemezték ezeket a jellemzőket, és arra a megállapításra jutottak, hogy a jármű egy közel három és félmilliárd évvel ezelőtt kiszáradt tó egykori medrében járt. Az erről szóló tanulmányt a múlt héten publikálták Geology című tudományos folyóiratban. A kutatók a cikkben leszögezték, hogy a Mars felszínének bizonyos pontjain valóban kiszáradásból eredő iszaprepedések találhatóak, amelyek kialakulásához nedvesebb levegőre is szükség volt hajdanán.
A geológus csapat vizsgálatai során ugyancsak a Curiosity által gyűjtött adatokra hagyatkozott. A tudósok az úgynevezett „Öreg Soaker” – amely sokkal inkább a régi tóágy közepén található, mintsem a kráter szélén – fizikai jellemzőit és kémiai összetételét igyekeztek kutatásaik során minél inkább megismerni.
Az adatokból azt olvasták ki a szakemberek, hogy az ősi időkben a Gale-kráterben üledék halmozódott fel. Az elemzés során pedig a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a repedések nem hő vagy vízfolyás hatására keletkeztek, hanem a marsi levegő alakította ki őket, miután az egykori tó kiszáradt. A tó szintje a mérések szerint az idők során erősen ingadozott.
A mostani felfedezés mindamellett, hogy új megvilágításba helyezi a vörös bolygó egykori éghajlatát, arra enged következtetni, hogy a Gale-kráter tavai hasonló ciklusokon eshettek át, mint a földi állóvizek. A Curiosity által feltárt repedések tehát hozzájárulnak ahhoz, hogy a tudósok megértsék a Mars ősi rendszereit.