Őssejtkezelés hozta helyre két idős ember látását

 

Egy brit kutatócsoport embrionális őssejtek beültetésével kezelt két, súlyosan látássérült beteget. A nyolcvanas éveiben járó férfi és a hatvanas éveiben járó nő időskori makuladegenerációban, olyan betegségben betegségben szenvedett, amely az éles látás gyors romlását okozza.

A két beteg látása a beavatkozás előtt olyannyira leromlott, hogy szinte már olvasni sem tudtak. Az őssejtkezelést követően azonban annyira javult állapotuk, hogy ma már olvasószemüveggel percenként 60-80 szót is képesek elolvasni.

A kezelést követő egy évben rendszeresen felmérték az állapotukat, és egyelőre semmi káros mellékhatást nem tapasztalnak sem a szakemberek, sem a két érintett személy. A makuladegeneráció, az AMD – amely a sárgafolt sorvadásával és ezzel az éleslátás gyors romlásával jár – csak az Egyesült királyságban mintegy 600 ezer embert érint. Ezért is lenne fontos, hogy az eljárást minél szélesebb körben és minél hamarabb alkalmazni kezdjék.

Az időskori makuladegeneráció nedves formája során, amely a száraz formában érintett páciensek 10 százalékánál lép fel, kóros érképződés indul meg a retinában, és az új erekből szivárgó folyadék károsítja a szem fényérzékeny sejtjeit alátámasztó szöveteket, ami az előbbiek pusztulásához vezet.

Az eredmények azt sugallják, hogy az őssejtkezelés biztonságos és gyorsan képes regenerálni a látást is. A brit kutatók ezeket az úgynevezett strukturális sejteket pótolták olyan módon, hogy embrionális őssejtekből retinális pigmenthámot növesztettek egy vékony lapon, majd a kész réteget beültették a betegek szemébe. Az új sejtek helyrehozták a romló állapotú fényérzékeny sejtek egészségét, jelentősen javítva a páciensek látását.

Egy másik kutatócsoport 2017-ben mutatott fel hasonlóan biztató eredményeket: ők felnőtt testi sejtekből visszaprogramozott őssejtekből növesztettek új sejteket. Ez a kezelés ugyan az érintett hölgy látását nem javította, de megfékezte a további romlást.

A témában jártas tudósok abban bíznak, hogy utóbbi eljárást sikerül tökéletesíteni, mivel előnyösebb lenne a beteg saját testi sejtjeit felhasználni a kezelések során, mint emberi embriókat elpusztítani. Néhányan ugyanakkor amiatt aggódnak, hogy átprogramozott sejtek esetén nagyobb valószínűséggel indulhat be daganatos burjánzás.

Tehát mindkét eljárás során akad még tennivaló, de remélhetőleg mihamarabb sikerül megtalálni azt a hatékony módszert, amely orvosi gyakorlattá válhat, és hozzájárulhat ahhoz, hogy minél többen nyerjék vissza a „szemük világát”.