Ljudmila Ulickaja, a kortárs orosz irodalom egyik legizgalmasabb és legkedveltebb alakja, a "nüanszok prózájának" ma, azaz február 21-én ünnepli 75. születésnapját.
Ljudmila Ulickaja, a kortárs orosz irodalom egyik legizgalmasabb és legkedveltebb alakja, a “nüanszok prózájának” alkotója február 21-én lesz hetvenöt éves.
A baskíriai Davlekanovóban született 1943-ban, a családját politikai okokból telepítették ki. A háború után visszaköltözhettek Moszkvába, ahol Ljudmila – anyja példáját követve – a Moszkvai Állami Egyetem biológiai szakát végezte el. A Szovjet Tudományos Akadémia Általános Genetikai Intézetében kezdett dolgozni, de 1970-ben szamizdat kiadványok másolása és terjesztése miatt elbocsátották. Tíz évig nem tudott elhelyezkedni, s ezalatt szakmája annyit változott, hogy már nem térhetett vissza a tudományhoz.
Ljudmila Ulickaja orosz írónő a Debreceni Egyetemen 2013. november 26-án. A kortárs orosz irodalom egyik legnevesebb képviselője az egyetem Szlavisztikai Intézetének meghívására, Örökbecsű limlom című könyvének bemutatójára érkezett Debrecenbe.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Végül egy barátnője összeismertette a Zsidó Színház vezetőjével, aki irodalmi vezetőnek hívta az intézményhez. Ulickaja írt karcolatokat, gyerekdarabokat, bábjátékokat, rádiójátékokat, mongol költészetet fordított, 1982 óta szabadúszó. Elbeszélései a nyolcvanas évek végétől jelentek meg folyóiratokban, s két nagysikerű film forgatókönyvét is ő írta.
Az áttörést 1992-ben a Novij Mír című irodalmi lapban megjelent Szonyecska című kisregénye hozta meg, amelyért jelölték a frissen alapított orosz Booker-díjra, francia fordításáért megkapta a Medici-díjat. Első elbeszéléskötete is Franciaországban jelent meg Szegény rokonok címmel, a könyvet azóta csaknem harminc nyelvre fordították le. Első regénye a Médea és gyermekei – magyarul ezt olvashattuk először -, melyben ironikus, elragadó stílussal ír az emberi értékek összetartó erejéről.
Az orosz Ljudmila Ulickaja írónő, a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége beszél az ELTE Régészettudományi Intézet nagyelőadójában rendezett közönségtalálkozón.
MTI Fotó: Soós Lajos
1997-ben jelent meg a Vidám temetés, egy furcsa orosz emigráns család és egy különös halál története, az elbúcsúzás regénye. A történet alapjául az szolgált, hogy Ulickaja fiai, tíz évig éltek az USA-ban, aholédesanyjuk rendszeresen látogatta őket, így belekóstolhatott az ottani emigrácó életébe. A 2001-ben a Novij Mirben publikált Kukockij esetei a klasszikus orosz próza hagyományait követi, a múlt század közepén játszódó mű egy zseniális orvos életének és családjának széthullását meséli el. A könyvért, amelyből Oroszországban nagy sikert arató 12 részes tévésorozat készült, megkapta az orosz Booker-díjat.
A 2003-as Életművésznők egy szerethető nőalak köré szövődő hat élettörténetet mesél el. Az Odaadó hívetek, Surik (amely hazájában az év könyve lett 2004-ben) egy nők által körülvett “jófiú”, Surik ironikus, szeretetteljes ábrázolása. 2005-ben látott napvilágot a Mi urunk népe című elbeszélésgyűjteménye, amelyben ismét hétköznapi és rendkívüli emberekről, esetekről, tragédiákról és csodákról mesél.
Daniel Stein, tolmács című regénye, amely elbeszélés és dokumentumok elegye, 2006-ban elnyerte az orosz Nagy Könyv-díjat, és jelölték az évtized orosz Booker-díjára. A 2008-ban kiadott Orosz lekvár és egyebek három addig publikálatlan színművét tartalmazta. A 2011-es Imágó három ember sorsán át mutatja be Sztálin halálától a gorbacsovi peresztrojkáig az olvadás és a pangás korszakának mindennapjait. Ezt követte 2012-ben az Örökbecsű limlom című esszé- és interjúkötet. 2015-ben újabb nagyregény született, a Jákob lajtorjája önéletrajzi elemekkel átszőtt családregény, ismét egy erőteljes és független nőalakkal.
Történetek állatokról és emberekről és Történetek gyerekekről és felnőttekről címmel két mesegyűjteménye is megjelent.
Az írónő több művét megfilmesítették, és több darabja fut a moszkvai színházakban. Regényeit, elbeszéléseit mély emberábrázolás jellemzi, szenvedélyesen és bensőségesen ír hőseiről, akiket szerethetővé tesz. Különlegessége a meseszövésben, a különböző családi és szerelmi szálak – időnként bonyolult és meghökkentő – kapcsolódásaiban, az emberi sorsok érzékeny ábrázolásában rejlik. A hétköznapi életek hátterében bontakoznak ki a közelmúlt történelmi-politikai eseményei, amelyeknek hősei nem alakítói, hanem elszenvedői.
Erdélyi Tímea (b) Szonyecska és Kútvölgyi Erzsébet (j) Eszter Lvovna szerepében Ljudmila Ulickaja Unokám, Benjamin című darabjának fotóspróbáján a budapesti Rózsavölgyi Szalonban 2015. május 26-án. A színdarabot május 27-én mutatják be Bagó Bertalan rendezésében.
MTI Fotó: Marjai János
Népszerűsége Magyarországon töretlen, szinte minden műve olvasható magyar nyelven. Először 2004-ben volt egy pécsi szakmai konferencia vendége, 2009-ben a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként megkapta a Budapest Nagydíjat. A látogatás alkalmából a Centrál Színházban Ulickaja jelenlétében felolvasó-színház formában adták elő az Orosz lekvárt, Csehov Cseresznyéskertjének modernkori változatát. 2011-ben az Imágó, 2016-ban a Jákob lajtorjája kiadása alkalmából látogatott Magyarországra.
A Rózsavölgyi Szalonban két darabját is játszották, az Odaadó hívetek, Surik színpadi változatát és a nyolcvanas évek végén született Unokám, Benjamint, amely a “jiddise máme” figurának állít emléket.
“Az irodalom az egyetlen dolog, amely segít az embernek a túlélésben, abban, hogy megbékéljen a korával” – vallja az írónő.
