Nemzetközi évvel ünneplik a Bauhaus, a múlt század legújítóbb szellemű és legnagyobb hatású művészeti irányzatának centenáriumát.
A Staatliches Bauhaus építészeti és művészeti iskola az 1860-ban alapított Nagyhercegi Szász Művészeti Iskola és az 1908-ban létrehozott Weimari Képzőművészeti Akadémia összevonásával jött létre.
Vezetőjének az akadémia 1915-ben (az első világháború kitörése után) belga állampolgársága miatt lemondásra kényszerült igazgatója, Henry van de Velde javasolta a fiatal és neves építészt, Walter Gropiust, aki a háborús német vereség utáni kaotikus állapotok és a kinevezése körüli huzavona miatt csak 1919. április 12-én vehette át az intézmény vezetését.
Archív felvétel Walter Gropiusról, a Bauhaus tervezőiskola megalapítójáról és igazgatójáról (Fotó: MTI/ADN/Reprodukció)
Hausbau – Bauhaus
A fogalommá vált Bauhaus elnevezés szójátékkal, a német Hausbau (házépítés) szó tagjainak felcserélésével született meg, és már önmagában is újszerűséget sugallt. A Bauhaust azonban az építészetre utaló elnevezés és az alapító építész mivolta ellenére sem építészeti, hanem összművészeti (Gesamtkunstwerk) alkotások megteremtésére hozták létre.
A Bauhaus-eszme a nevelési módszerek és az alkotóművészet megújításával a művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadék áthidalásának szándékával vált szellemi programmá. Stílusát a felesleges díszítésektől mentes egyszerűség, a geometrikusság és a kifinomultság jellemzi.
Gropius az építészetet minden művészetek anyjának, a kézművesmesterségeket az építészet szövetségesének tartotta, a művészet és a dizájn mindennapi életbe való bevezetését tekintette céljának. Felismerte, hogy törekvéseinek csak akkor lehet társadalomformáló hatása, ha az egyedi kivitelezésű luxustárgyak készítése helyett a széles rétegek számára hozzáférhető, iparilag előállított, funkcionális, de formatervében esztétikai örömöt is nyújtó, praktikus és olcsó termékek gyártását szorgalmazzák.
Szellemi műhelymunka és a gyakorlat egyensúlya
A tervezési és a gyártási folyamatba a már megszokott oktatási alapok mellett a művészet, építészet, ipari formatervezés és tipográfia egyes elemeit is beépítette. A hallgatók féléves bevezető tanfolyam után kerültek a műhelyekbe, ahol a gyakorlatok két tanár – egy kézműves és egy művész (formamester) – felügyeletével folytak, így biztosították a művésziség és a gyakorlati kivitelezés egyensúlyát.
A hallgatók három év műhelymunka után segédlevelet kaptak, és folytathatták tisztán művészeti stúdiumaikat.
A Gropius által meghívott kiváló tanári kar a nemzetközi művészeti avantgárd egyik központjává tette az iskolát, ahol a kor szinte minden szellemi irányzata képviseltette magát. A fémműves műhely vezetője a bevezető képzést is irányító bécsi festő, Johannes Itten volt, akihez később a magyar Moholy-Nagy László csatlakozott, a nyomdászaté az amerikai Lyonel Feininger, a könyvkötészeté a svájci Paul Klee, a falfestészeté a német Oskar Schlemmer és az orosz Vaszilij Kandinszkij voltak.
Az asztalos és az építészeti műhelymunkát maga Gropius vezette, az előbbiben a magyar Breuer Marcell, az utóbbiban a svájci Hannes Meyer és a német Ludwig Mies van der Rohe voltak a társai.
A hatalom ellehetetlenítette az iskolát
A legendás Bauhaus-iskola mindössze tizennégy évig működött: 1925-ig Weimarban, 1925 és 1932 között dizájn iskolaként Dessauban majd 1932–1933-ban Berlinben volt a székhelye. A belső ellentétek miatt Gropius 1928-ban lemondott az igazgatóságról, a vezetést Hannes Meyer vette át, de 1930-ban ő is távozásra kényszerült.
Az új igazgató Ludwig Mies van der Rohe lett, aki magániskolává alakította az intézményt, amelyet az egyre erősödő nácik a „degenerált művészet”, a „kozmopolita modernizmus”, a kommunista értelmiség gyűjtőhelyének minősítettek. Hatalomra kerülésük után a politikai rendőrség (Gestapo) zaklatni kezdte a Bauhaust, amely 1933-ban beszüntette működését.
A vezető- és hangsúlyváltásokon többször is átesett intézményben kidolgozott eszmék, a műhely- és művészeti gyakorlat az emigrációba kényszerülő művésztanárok későbbi tevékenységének jóvoltából tovább éltek. Így például Moholy-Nagy László Chicagóban megalapította az Új Bauhaust, New Yorkban Breuer Marcell lett az irányzat világhírű mestere, a modern építészet szimbólumává vált dessaui Bauhaus iskolakomplexumot megtervező Gropius is az Egyesült Államokba emigrált.
A Bauhaus letisztult stílusa az építészetben, lakó- és irodaházak, iskolák építésében és a formatervezésben is számos neves követőre talált.
A Bauhaus-örökség
A Bauhaus megalapításának századik évfordulója előtt nemzetközi év megrendezésével tisztelegnek. Németország egyik legjelentősebb és leghatásosabb kulturális vívmányaként tekint a Bauhausra, a gazdag ünnepi programsorozat egyik emblematikus eseménye a weimari új Bauhaus Múzeum megnyitása volt.
Magyarország is jelentős Bauhaus-örökséget mondhat magáénak, az évforduló alkalmából itthon is számos rendezvényt tartanak, többek között a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nyílt meg a Ludwig Múzeumban a Bauhaus100 – Program a mának című kiállítás.
