Tíz év régészeti kutatásaiból nyílt kiállítás Budapesten

 

Az elmúlt tíz évben a budai Várban zajló régészeti kutatásokból nyílt összegző, időszaki kiállítás szerdán a Budapesti Történeti Múzeumban Várnegyed a föld alól – 10 év régészeti kutatásai a budai Várban címmel.

Népessy Noémi, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója a szerdai megnyitón hangsúlyozta: a budai Várban végzett beruházásokhoz kapcsolódó régészeti ásatásokkal foglalkozó kiállítás az elmúlt tíz év kutatási eredményeiből ad válogatást, olyan fontos helyszíneket áttekintve, mint például az egykori Városháza, a karmelita épületegyüttes, a Várkert Bazár, a Mátyás-templom és az Erdélyi bástya.

A kiállításon a magyar történelem 13. századtól a 17. századig tartó időszakából láthat tárgyakat a közönség: többek között 15. századi majolikatálat, domborműveket, habán termékeket, török korsót, Árpád-kor végi feszületet és egy kisméretű mellvértet.

Lánchíd - turizmus - Mátyás templom (Fotó: MTI)

A Mátyás-templom
(Fotó: MTI)

A főigazgató kifejtette: a múzeum középkori főosztálya egymást követő régészgenerációi már több mint 70 éve végeznek ásatásokat a főváros egész területén. „Folyamatosan tárják fel a középkor nyomait, újabb és újabb adatokkal és leletekkel, és ezáltal ismeretekkel gazdagítva a magyar történelem 13. századtól 17. századig tartó időszakát. Munkájuk kiemelten fontos a budai Vár, a polgárváros és a palota területén egyaránt” – mondta.

Hangsúlyozta: a tárlaton látható 15. századi majolika tányért Gerevich László (1911–1997) régészeti kutatócsoportja találta meg az 1950-es években, hiányosan. Ötven évvel később a hiányzó darabot Kovács Eszter régész azonosította, így a tányért ma már egyben, az eredeti darabbal kiegészítve láthatja a közönség július 31-ig a kiállításon.

A kurátorok tematikus egységekbe rendezve a palota, a várfalak, lakóházak, boltok és szakrális épületek területén előkerült tárgyakat, leleteket egy 17. századi metszetre vetítve mutatják be, ötvözve a legújabb 3D-s technológiákkal.

Kifejtette, hogy a karmelita kolostor helyén a 16. századi város egyik legimpozánsabb főúri palotája állt, amely eredetileg Szapolyai János, majd Werbőczy István nádor tulajdona volt, később pedig itt emelkedett a budai pasák palotája. A középkori telkek csak a visszafoglaló háborúk – 1686 – után kerültek egyesítésre, és épült fel helyükön a ma látható barokk kolostoregyüttes.

Takács Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kar Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója elmondta: a tárlaton 40 olyan tárgyat láthat a közönség, amelyek a mentőásatások során kerültek elő.

Az utóbbi tíz évben 41 ásatás folyt 27 helyszínen, csaknem 27 ezer négyzetmétert, a várhely 7 százalékát tárták fel 14 ásatásvezető és régész, 32 technikus és több mint 500 ásatási munkás közreműködésével.

Négy vitrinben láthatók a műtárgyak, amelyek közül az MTA tudományos tanácsadója kiemelte a 14–15. századi csont játékkockát – piont –, a reneszánsz kori kvalitásos, vörösmárvány domborműtöredéket, valamint egy török kori korsót, amelyen egy egyedi hajóábrázolás látható.

Mindezek mellett kiállítanak többek között egy 17. századi ezüst íjászgyűrűt, valamint olyan étkészleteket, amelyek egy része Kínáig, más részük a mediterrán vidékekig vezethetők vissza, de látható egy 17. századi madármintával díszített habán korsó és egy 17. századi nagy méretű réztál is.