Róma tovább cibálja Brüsszel bajszát

 

Hosszú hetek óta egyfajta kötélhúzás tapasztalható Róma és Brüsszel között. Az Európai Unió harmadik legerősebb gazdaságával bíró Olaszország irányítói, a hatalmon lévő kormánykoalíció makacsul kitart a költségvetési terve mellett, amelyet a túlzott hiánycél miatt bírált Brüsszel. Elemzők szerint a látszólag gazdasági jellegű vita egyúttal politikai érdekeket is szolgál.

Egyesek szerint az olaszok packázása Brüsszellel jó előre megfontolt játék csupán: inkább szól a pénzpiacoknak, amiknek a reakciójától függenek a közeljövő gazdasági lépései Rómában. Akadnak elemzők szép számmal, akik viszont az eurózónát féltik, mondván, az olaszok fegyelmezetlensége árthat a nehezen tető alá hozott európai uniós pénzügyi egyensúlynak. Olaszország államadóssága 2,3 ezer milliárd euró, a GDP 131 százaléka, ami a második legmagasabb arány az EU-ban, s több mint a duplája a hatvanszázalékos uniós plafonnak.

Az új olasz kormány hozzáállása a menekültválság kezeléséhez – az illegális bevándorlással való nyílt szembeszegülés, a behajózás megtiltása, és az ellenőrizetlenül az olasz partra érkezők elutasítása – heves reakciókat vált ki Brüsszelből. Főként az illegális migrációt nyíltan támogató baloldali, liberális és zöldpártok váltak ellenségessé Rómával szemben. Első számú célpontjuk, a bevándorlásellenes doktrína hangadója, Matteo Salvini kormányfő-helyettes, aki nem hajlandó engedni az Európai Bizottságnak – sem a menekültkérdés, sem az olasz költségvetés tervezetét illetően.

epa07164894 Italian Deputy Prime Minister and Interior Minister, Matteo Salvini during a press conference after the arrival of 51 migrants coming from reception centers in Niger and identified by the UNHCR (United Nations High Commissioner for Refugees), at the airport of Pratica di Mare, near Rome, Italy, 14 November 2018. According to reports, the migrants, who were taken away from Libyan prisons by the UNHCR and evacuated to a transit center in Niger, arrived on the day to Italy, which is waiting for other European countries to give the availability to accept a quota.  EPA/ETTORE FERRARI

Matteo Salvini (Fotó: EPA/Ettore Ferrari)

Kedd éjfélig lett volna módjuk az olaszoknak változtatni a költségvetési tervezeten. Róma a nyugdíjreform, az egykulcsos adó és a családtámogatási rendszer reformjával indokolja a szerinte túl szigorú brüsszeli előírások áthágásának szükségességét.

Salvini és a mögötte álló erők már a választások előtt nyomatékosították: nem kívánják folytatni a régebbi, baloldali kormányok kudarcos politikáját. Erős stratégiaváltást ígértek a választóknak. Az új olasz kabinet politikai szempontokat rendel a gazdasági szempontok fölé – vélik Brüsszelben, aminek egyenes következménye lett, hogy az unió történetében először egy tagország büdzsétervezetét az Európai Bizottság visszautasította. A Nemzetközi Valutaalap is megkongatta a vészharangot. A nemzetközi szervezet szóról szóra ugyanazt mondja, mint a brüsszeli pénzügyesek: Olaszország drága árat fog fizetni a reformokért.

Ugyanakkor viharos volt az elmúlt évek olasz belpolitikai helyzete is, az egymást követő és elbukó kormányok egyike sem töltötte ki a ciklusát. Emiatt számos előre hozott választás ingatta meg a gazdaságot. A 2013 és 2018 között fennálló belpolitikai helyzet, az instabilitás kihatott a piaci viszonyok alakulására is.

Róma és Brüsszel összhangja elengedhetetlen

Hogy az olaszok lépése mennyire érinti az eurózónát? Pesuth Tamás közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa rámutatott: alapvetően minden európai uniós tagország gazdaságpolitikai lépése egyben európai is, tehát elengedhetetlen egy összhang. Ráadásul az Európai Unió egészének is alkalmazkodnia kell az új globális környezethez, tehát ez a vita erről is szól. Az eurózóna kérdése pedig nemcsak európai belügy, hanem globális kérdés is.

Komolyan kell venni az Európai Központi Bank elnökének korábbi állítását, miszerint az eurót bármi áron meg fogják menteni, tehát az eurózóna fenn fog maradni, de ez nem azt jelenti, hogy ne alakulna át, és ebben a kérdésben különböző szakmai álláspontok ütköznek.

A politikai szempontok elválaszthatatlanok a gazdaságtól, és hosszabb távon egy közös európai gazdaságpolitikai irány fog kibontakozni. Ebben például az olasz szempont is fontos, de nem lehet kizárólagos. Ez a vita is tekinthető ennek a folyamatnak egy fontos részeként – tette hozzá a közgazdász.

Nem új keletű a vita

Molnár Anna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, tanszékvezetője is úgy látja: alapvetően gazdasági jellegű Brüsszel és Róma csörtéje. Már a korábbi kormányok is próbáltak lazítani ezeken a szabályokon, és akkor sem engedtek nekik. Nem új keletű a vita. Már 2016-ban és 2017-ben a Matteo Renzi vezette kormány olyan elemzéseket készített, amelyekben arra próbáltak rámutatni, hogy a megszorítás a növekedést fogja csökkenteni. Nyilván van olyan aspektus is, hogy alapvetően ez a mostani egy euroszkeptikus kormány, ám a problémák gazdaságilag adottak: elsősorban a magas államadósság miatt.

Az új olasz kormány gazdaságpolitikai lépéseiről most még nehéz megítélni, hogy valóban a növekedést szolgálja-e majd. Ha még kevésbé lesz finanszírozható az olasz államadósság, az oda vezethet, hogy a többi tagországot is bajba sodorhatja. Áttételes hatása van az eurózónára, és ez alapvető gondot okoz. Ilyen a szabályrendszer. A kiemelkedően magas olasz államadósság és a kamatai is növekedtek. Emiatt a hosszú távú fenntarthatóság még nehezebb – jelezte Molnár.

A csőd – maga lenne a katasztrófa

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint az még nem jelenti az eurózóna végét, hogy Róma packázik Brüsszellel. Ha az olaszok továbbra is ragaszkodnak álláspontjukhoz, akkor valószínűleg kötelezettségszegési eljárásnak néznek elébe. Kérdés, hogy erre a piacok hogyan reagálnának. Ha leminősítik Olaszországot, azzal jár, hogy bizonyos befektetők eladják az olasz értékpapírokat. Ez olyan folyamatokat generálhat, amelyek viszont már veszélyesek lehetnek. Az európai uniós tagállamok mindegyike megsínylené ezt a helyzetet.

Sok az ellentmondás az olasz kormányon belül

Az új olasz kormány vegyes összetételű, a közhiedelemmel szemben nem tekinthető tisztán jobboldalinak. Jellemzően a nagyon meggyengült politikai erőt képviselő Silvio Berlusconi volt miniszterelnök is kritikusuk. Az olasz belpolitika egyébként is mindig nagyon képlékeny volt. Nehéz megjósolni egy-egy kormány, egy-egy párt politikai karrierjének a végét. Így azt sem tudni, a jelenlegi felállás meddig bírja együtt. A kormányzó Öt Csillag Mozgalom inkább balra áll, noha vannak tőle a politikai palettán igazi szélsőbalos elemek is. Nem egyszerű jósolni, feketén-fehéren elemezve a folyamatokat. Annyi bizonyos: nagyon igyekeznek fenntartani az egységet, de az is látszik, hogy a kormányzó erőkön belül sok a törésvonal – mondta Molnár Anna.

Mindenki az EP-választásoktól remél megoldást

Olaszország hiába egyik vezető ereje az európai egységnek, Emmanuel Macron francia elnök Európa-politikája merőben más, mint a mostani olasz kormány Európa-képe. A német–francia tengely továbbra is meghatározza a kontinens politikai-gazdasági irányvonalát, bármennyire is inog Angela Merkel német kancellár pozíciója.

Régebben még úgy tűnt, hogy Olaszország egyfajta „háromszöget alkotva” be tud lépni a britek üressé váló helyére, de most az erősen konfrontatív politika és a gazdasági, pénzügyi helyzet miatt kevésbé látszik valószínűnek ez a forgatókönyv. Egy biztos: most mindenki a jövő évi EP-választásokra készül. A választási eredmények befolyásolják nemcsak Olaszország, hanem az egész Európai Unió jövőjét is – emelte ki az egyetemi docens.