Jean Lambert: A folyamat egységesítése az egyik cél

 

Jean Lambert 1999 óta tagja az Európai Parlamentnek a brit Zöldek képviseletében, képviselőcsoportja az Európai Zöldek–Európai Szabad Szövetség frakciója. Szerinte a már létező Menekülttámogatási Iroda átalakításával az Európai Uniónak létre kell hoznia egy olyan ügynökséget, amely központilag, a tagállamok megkérdezése nélkül osztaná szét a migránsokat Európában. A képviselő exkluzív interjút adott az M1-nek.

Jean Lambert a belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottságban (LIBE) póttag, amely a kötelező kvótarendszert elsőként megszavazta.

Képviselőcsoportjában ő a felelőse több jelentésnek is, amelyek a jelenlegi uniós menekültügyi rendszer átalakítását célozzák. Így a menekültek azonnali szétosztását szorgalmazó javaslatnak, valamint a menedékjog elbírálásának egységesítését célzó tervezetnek is.
A menekültek téli ellátásáról folytatott vitában november végén a Törökországgal kötött egyezmény felmondását szorgalmazta, mert az tiltja a migránsok továbbküldését a görög szigetekről a kontinens felé, és sürgette a tagállamokat az áthelyezések folytatására.
Ő is szerepel azon a listán, amelyet Soros György alapítványa, a Nyílt Társadalom Alapítvány készített az Európai Parlamentben dolgozó megbízható szövetségeseiről. 266 név van a listán.

Jean Lambert (Forrás: Wikipédia)

Jean Lambert (Forrás: Wikipédia)

„Azt hiszem, száz százalékban nem lehet egységesíteni a rendszert, de el lehet fogadni ugyanazokat a szabályokat minden tagállamban, és javítani lehet a folyamat minőségét is, ami által az emberek úgy érzik majd, hogy mindenhol egyenlő a bánásmód” – fogalmazott Jean Lambert az M1-nek adott interjúban.

Központilag osztanák szét a migránsokat

Azzal kapcsolatban, hogy alakulófélben van egy új Menekültügyi Ügynökség is, azt mondta: az iroda hatáskörének bővítése és egy valódi uniós ügynökséggé történő átalakítása is részben ezért zajlik, a folyamat egységesítése az egyik cél. „Elérni, hogy a tagállamok hasonló szabályok, értelmezések alapján dolgozzanak, például a kibocsátó országok megítélésében. Több segítséget kapnak majd ebben a tagországok. Vagyis, igen, az ügynökség létrehozása a következetesebb szabályozást szolgálja” – húzta alá.

Úgy fogalmazott: az Európai Unión kívüli menekülttáborokban élő, már menekültstátussal rendelkező emberek közül szívesen látnák, ha a tagállamok többnek a betelepítésére vállalkoznának egy jobban szervezett egységesebb folyamat révén. Ez az egyik, amit az Európai Unió el szeretne érni – fűzte hozzá Jean Lambert.

Mint mondta, az áttelepítés valóban nemzeti hatáskör. Vannak uniós szintű javaslatok, hogy a tagállamok hogyan kezeljék ezt az ügyet, milyen támogatás kapható erre, de való igaz, hogy a tagállamok között van, aki fogad áttelepülőket, mások azonban nem, valóban vannak különbségek. A menekültügyi eljárások terén, a jelenlegi javaslatok azt célozzák, hogy egységesek legyenek a szabályok, hogy megosszák ezeknek a kérelmeknek az elbírálását, hogy ne az az egy-két ország viselje ezeket a terheket, amelyeknél a kérelmezők megjelennek – magyarázta.

Kötelezővé tennék a gazdasági migránsok befogadását is

Úgy vélte, hogy a gazdasági migráció terén két részre kell osztani a dolgot: hogyan segítjük az embereket a származási országokban, hogy ott teremtsünk több lehetőséget a számukra, másrészt, hogyan lehet legális lehetőséget kínálni az unióba történő bejutásra, mert arra már megvan a módszer, hogy akik illegálisan érkeznek, hogyan küldjük őket vissza.

„Azok, akiknek vissza kellene menniük, de a kibocsátó ország nem fogadja őket, valóban nagy gondot jelentenek. Egyelőre a különböző tagországoknak különböző megoldásaik vannak erre. Szerintem azonban erre az Európai Uniónak kellene megoldást találnia” – húzta alá, kiemelve, hogy egy egységes rendszerre lenne szükség.

Arról is beszélt, hogy a legális lehetőségek között már ott van az asztalon a „kék kártya” rendszere, amivel a magas képzettségű bevándorlók juthatnak munkához, letelepedéshez. Itt a tagállamoknak saját programjaik vannak. Létezik az idénymunkások fogadására alkalmas rendszer, a mezőgazdaságban dolgozni akarók számára, és egyéb, általános programok, amelyekkel a tagállamok munkaerőt toborozhatnak. Ha ezek elterjedtebbek lesznek, az a lényeg, hogy a résztvevők tudják, milyen jogokkal és felelősséggel jár ez, egyértelművé kell tenni a lehetőségeket. Ha így haladunk tovább, akkor az emberek tudni fogják, hogy léteznek lehetőségek, és inkább kivárják – mondta.

Szerinte a tagállamoknak azt kell eldönteniük, hogy hány embernek kívánják megadni a törvényes lehetőséget a munkavállalásra.

Áthelyezés után bírálnák el a kérelmeket

„Ismerik a saját munkaerőpiacukat, ez az ő felelősségük. Az unió itt annyit tesz, hogy megalkotja a szabályokat: milyen joga van annak, aki jön, milyen felelőssége van, milyen rendszeren át juthat be. Senki nem mondja azt a tagállamoknak, hogy a jövőben nem határozhatná meg, hány embert fogadjon, nem mondja meg nekik senki, hogy kötelező tízezer embert a számítástechnikai szektorban foglalkoztatni. Ez az ő döntése, az ő munkaerőpiaca alapján. De a szabályok egységesebbek lesznek” – fogalmazott.

Az Európai Parlament javaslata a dublini rendszer reformjára, vagyis, hogy melyik ország felelős a menekültkérelem elbírálásáért, aszerint az áthelyezés azelőtt megtörténik, hogy a kérelmet elbírálják. Az embereket áthelyezik más országokba, és ott bírálják el a kérelmeket. Ez lenne az alapszabály – húzta alá.

Az Európai Unión belül kialakult, keleti és nyugati országok közötti megosztottsággal kapcsolatban úgy fogalmazott: a folyamat része a tárgyalás, valamint, hogy kölcsönösen igyekszünk megérteni, hogy mi jelenti a gondot a másik számára.

„Ezért gondolom, hogy ez nem csupán a Kelet és Nyugat problémája. Többféle megosztottság is létezik, különböző területeken. A vita zajlik a parlamenti képviselők között, azon országok között, amelyek sok menekültet fogadnak be, illetve egyáltalán nem, hogy végül is hogyan adhatunk védelmet azoknak az embereknek, akik erre rászorulnak. Minden országnak megvan a maga történelme, amelyben lehettek olyan időszakok, amikor valahonnan a biztonságuk érdekében menniük kellett. Szóval ez javarészt tárgyalásokat jelent, aminek során próbáljuk megérteni, hogyan vállalható ez a közös felelősség” – mondta Jean Lambert.

Megvonnák az uniós támogatásokat

Hozzátette: az Európai Parlament valóban felvetette az uniós alapok megvonását, az egyik ilyen az a támogatás lenne, amellyel a visszaküldéseket támogatja az EU. Méghozzá azért, mert vannak tagállamok, amelyek inkább visszaküldenék az embereket, ahelyett, hogy fogadnák őket. De erről még folyik a vita.

Megvannak azok a tényezők, amelyek szerint eldől, mit várunk el a tagállamoktól, amikor az áthelyezésben és a kérelmek elbírálásában részt kell vállalnia. Jelenleg ugyanis Olaszország és Görögország egyértelműen azzal érvelhet, hogy számukra a helyzet rendkívüli nehézségeket tartogat – magyarázta.

„Mi azt gondoljuk, hogy a jelenlegi szabályozás nem működik megfelelően, sem a tagállamok, sem a menedékkérők szempontjából. Tehát változtatni kell” – fogalmazott Jean Lambert.

Osztják a véleményét

Több, az M1-nek nyilatkozó európai parlamenti képviselő is osztja Lambert véleményét. Legutóbb a német Birgit Sippel mondta azt, hogy a migrációt nem lehet megállítani, ezért meg kell szervezni.

Gianni Pittella, az EP szocialista frakciójának elnöke fogalmazott úgy: „Meg kell nyitni a csatornákat, de tervszerűen kell cselekednünk: mire van szükségünk, milyen szakmai képesítésekre van szükségünk egy olyan Európában, ahol egyre kevesebb gyermek születik, ahol kedvezőtlen a demográfiai helyzetet jellemző úgynevezett korfa, ahol bizonyos szakemberekből hiány lépett fel?”

Mindez megegyezik Soros György tervének legelső pontjával, miszerint az Európai Uniónak minden évben, legkevesebb egymillió migránst be kell fogadnia.

Az ENSZ júliusban közzétett jelentése szerint minden tíz migránsból hét gazdasági bevándorló, vagyis nem lenne jogosult menedékjogra Európában. AZ ENSZ-jelentés azt is kiemeli, hogy Líbia partjainál több mint egymillióan várakoznak arra, hogy átkeljenek a Földközi-tengeren. Az európai parlamenti képviselő javaslata alapján tehát nem háromszázezer menekültet kellene befogadnia az uniónak, hanem mind az egymillió migránst.

Őket előbb szétosztanák a tagállamok között, majd utána döntenék el, ki jogosult menekültstátusra.

Egyetértenek a forrásmegvonással

A szankciókra a svéd szocialista Malin Björk szerint is szükség van.

„Meg tudom érteni azokat a kormányokat, amelyek lassan unni kezdik, hogy vannak olyanok, amelyek valamiből mindig ki akarnak maradni. És ennek különböző módokon hangot is adnak. Ha a fejlesztési alapokhoz kapcsolják ezt az elégedetlenséget, hogy bizonyos országok blokkolják a menekültek védelmét, az egy lehetséges jelzés” – fogalmazott.

A portugál Ana Gomes az M1-nek adott interjúban kifejezetten helyesnek tartotta a forrásmegvonást, mint politikai eszközt.

Philippe Lamberts belga zöldpárti EP-képviselő úgy fogalmazott:

„Ha valaki nem tartja tiszteletben az uniós törvényeket, akkor jönnek a szankciók.”

A tagállami támogatások megvonása szintén megegyezik Soros György tervével. Szerinte ugyanis Brüsszel hibát követ el azzal, hogy eurómilliókkal támogat tagállamokat. A milliárdos szerint a kohéziós és agráralapokat drasztikusan le kellene csökkenteni, és az így megspórolt pénzeket például migránsok tömeges letelepítésére is használni lehetne. A milliárdos szerint ugyanis a tömeges bevándorlásból Európa mind demográfiai, mind gazdasági, mind politikai szempontból csak profitálhat.