Főhajtás Makovecz Imre életműve előtt

 

Az egyik legismertebb magyar a nagyvilágban, életműve Bartók Bélához mérhető. Munkásságát szokás Antoni Gaudí mellett emlegetni, templomait, középületeit látva ma is millióknak akad el a szava a csodálattól. 1996-ban Magyar Örökség díjat, 2011-ben Szent István-díjat ítéltek oda neki, a Corvin-lánc kitüntetettje. A hirado.hu képes összeállítással emlékezik a szerves építészet klasszisára.

A neve még életében fogalommá vált. Félezer épületet tervezett, aminek nagyjából a fele meg is valósult. 1981-től önálló építészeti irodát vezetett. 1993-ban alapítója volt a Magyar Művészeti Akadémiának, amelynek örökös tiszteletbeli elnöke lett. A konzervatív politikai nézetéről elhíresült építész aktív közéleti szereplőként mindig a nemzet érdekében hallatta a hangját.

Aki „szórakoztatni akarta a Jóistent”

Hitt a hagyományos alapanyagokban, miáltal a főleg a fa felhasználásával készült épületeinek hagyományőrző hatást varázsolt. Makovecz a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, és a teteje pedig az égből esett volna le rá. Építészete organikus, mivel szándéka az volt, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel: szervesen illeszkedjen a tájba.

Adni akart, a teremtőjének és az embernek egyaránt. Egyik mondása illusztrálja ars poeticáját: „Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a Jóistent. És az pedig örökkévaló, és fenntartja és kormányozza ezt a világot, ha őt sikerül szórakoztatni, akkor az egész világ kapott valamit.”


Makovecz művelődési háza

Ami Bartók a zenében, az Makovecz az építészetben

Bartók Bélához mérhető Makovecz alakja, lévén Bartók a 20. század elején, Makovecz pedig a 20. század végén volt meghatározó szellemisége nemcsak a magyarságnak, hanem az európaiságnak, vagy ha úgy tetszik: a nemzetköziségnek, a világnak. Többek voltak ők, mint egy nemzethez köthető és azon belül alkotó emberek. Bartókot mindenki ismeri. A műveit már kevésbé. És még szűkebb azoknak a hányada, akik értik, és szeretik is. Vitathatatlanul Bartók magyar volt, elképesztő léptékű zeneszerző volt – mindezt világszerte elismerik. Mai napig a Föld bármely pontján telt házas koncerteken idézik munkásságát.  Ugyanez igaz Makovecz Imrére is. Az építészetét lehet szeretni és nem szeretni. Követik sokan – mert jó, ha az ember egy ilyen mestert tud követni –, de az nem fordulhat elő, hogy ne vennének tudomást róla – mondta el a hirado.hu kérdésére Csernyus Lőrinc építész.

Külföldön a 20. századból négy magyart szokás ismerni: Puskás Ferencet, Bartók Bélát, Rubik Ernőt és Makovecz Imrét, akit építész létére, vagyis egy kevésbé reflektorfényben lévő szakma képviselőjeként nemcsak a szakma elitje, hanem a szakmán kívüliek is számontartanak. Bartók gyűjtötte a magyar népdalkincset, Makovecz pedig kutatta és gyűjtötte a magyar néphagyományon alapuló népművészeti, néprajzi jeleket, a párhuzam kettejük között nyilvánvaló. A zeneszerző és az építész is a megszerzett tudást magukon átszűrve megalkottak egy teljesen egyedi zenei, illetve építészeti világot, amely sajátságos, kortárs, modern, ám egyben a magyar népi kultúra örökségéből táplálkozók lettek. Abban is hasonló a két alkotó életútja, hogy népszellemben léteztek. Követőik, alkotóik voltak, vannak és lesznek. Nem öncélú volt a művészetük, mindketten tanítottak – fejtette ki az Ybl-díjas építész.

Makovecz gazdag hagyatékát méltón ápolják

Csernyus szerint beszédes a tény: nem egész két évvel Makovecz halála után az életművéről, a hagyatékáról, a szellemi örökségéről már kormányhatározat született. Ezt időről időre módosítják, foglalkoznak vele a gazdasági helyzethez igazodva. Ami mulasztást még az életében elkövettek Makoveczcel szemben, azt most a halála után igyekeznek orvosolni. Látszik, hogy a magyar kormánynak fontos a mester életműve, szellemiségének ápolása. Olyan intézkedést hoztak, ami sokkal előrébb mutat, mint egy adott kormány ciklusa.

A család és a tanítványok révén létrejött egy működő, önálló alapítvány. Ezt támogatja a Magyar Művészeti Akadémia, aminek Makovecz Imre alapítója és örökös tiszteletbeli elnöke volt. Az alapítvány elsődleges célkitűzése, hogy ösztöndíjasokat, fiatalokat vonjanak be abba a folyamatba, amely rendezi az archívumot, és megismerteti az emberekkel Makovecz életét, munkásságát.

A halála után készülő temploma a nemzeté lesz

Makovecz posztumusz fővárosi temploma készül. A tervek megvannak. Folyamatban van a munka, amelynek – mint az lenni szokott – vannak gátló és segítő tényezői. Úgy kell kezelni ezt a dolgot, ahogy a katalánok a La Sagrada Família-templomukra tekintenek Barcelonában. 2026-ban lenne száz éve, hogy meghalt Gaudí, az építésze, és még most sincs befejezve, noha a mester halálának centenáriumára szeretnék átadni. Nem biztos, hogy kész lesz, mert akik építik, még mindig gondolkodnak azon, vajon mit gondolhatott Antoni Gaudí. Dolgoznak rajta: közösségformáló és nemzetmegtartó ereje van annak a templomnak. Ez a szellemisége a Makovecz-templomnak is megvan már. Mert nem az asztalnak és a fióknak készült az a terv, hanem az összmagyarságnak – húzta alá Csernyus Lőrinc.

A Makona Tervező Kft. által közreadott látványterven a néhai Makovecz Imre építész tervei alapján felépülő Boldogasszony-kápolna (Fotó: MTI/Makona Tervező Kft)

A Makona Tervező Kft. által közreadott látványterven a néhai Makovecz Imre építész tervei alapján felépülő Boldogasszony-kápolna
(Fotó: MTI/Makona Tervező Kft.)