Versenyképesség és növekedés volt a témája a legutóbbi gazdasági konferenciának. Arról, hogy mely területen és hogyan szükséges előrelépni, Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke nyilatkozott a hirado.hu-nak.
A jövőben erősíteni kell az ország versenyképességét, ennek érdekében a kormány azokat a beruházásokat támogatja, amelyek a magas hozzáadott értéket jelentő árukat, szolgáltatásokat állítják elő – szögezte le a Versenyképesség és növekedés című múlt heti gazdasági konferencián a pénzügyminiszter. Varga Mihály hozzátette: a tartósan magas növekedés elérése érdekében négy fő területen szükséges előrelépni, így csökkenteni kell az állami kiadásokat, továbbra is fontos feladat a beruházások ösztönzése, erősíteni kell a kiszámítható beruházási környezetet, és mindent meg kell tenni a még meglévő munkaerő-tartalékok kiaknázásáért.
Kovács Árpád (Fotó: MTI)
– A Költségvetési Tanács elnökeként ön hogyan látja ezt a kérdést?
– A négy terület mellett van egy ötödik is: a versenyképességi hiátusainkat kell megszüntetni. Mind az államigazgatásban, mind a versenyszektorban sokkal hatékonyabban és eredményesebben kell dolgoznunk. Ma az államháztartás jelentős részét fordítjuk gazdasági támogatásokra. Ezek a célok ugyan fontosak, de van, amin változtatni kell. Sikeres stabilitási fordulatot csináltunk 2013-ban, növekedési fordulatot 2014-2015-ben, és most eljött az ideje a hatékonysági fordulatnak. Ha továbbra is tartani akarjuk magunkat, sőt, előbbre akarunk jutni, akkor ehhez sokkal hatékonyabban kell dolgoznunk. Ebbe beletartozik, amit a pénzügyminiszter is jelzett, tehát a munkaerő-tartalék kérdése, az autóipari függőség oldása vagy az építőipari munkaerő problémáinak megoldása. Egyértelmű, hogy a magánberuházásokat is erősíteni kell. Sőt, fel kell készülni arra is, hogy nem lesz mindig támogató környezet a nyersanyag-, olaj- és a cserearányban.
– Milyen eszközökkel lehet mindezt elérni?
– Az olyan támogatásokat, amelyek nincsenek feltételekhez kötve, nem nyújtanak teljesítménybeli többletet, azokat szűkíteni kell. Ne támogatásként, hanem olyan ráfordításként élje meg a pályázat nyertese ezt a lehetőséget, amiért neki teljesítenie kell. Az elszámoltatható teljesítménytöbbletek nagyon fontosak. Mint ahogy a bérmegállapodás továbbvitele is az. Jó intézkedésnek tartom a hatvan év fölöttiek bérterheinek kérdéskörét. Valamint az államigazgatás terén azokat a létszámleépítéseket, amelyek megszüntetik a párhuzamosságokat. Ezeket mind végre lehet hajtani belátható időn belül.
– A másik kulcskérdés az adó.
– Bejelentette az Európai Unió, hogy egységes 25 százalékos áfamaximumot szab a tagországainak. Az, hogy ez realitás legyen, még hosszú az út. A magam részéről a javaslatot úgy látom, hogy ez egy ország szuverenitását is érintő kérdés, az adózás ugyanis nemzeti hatáskör. Országonként más és más a helyzet. Magyarországon a 27 százalékos áfa átlagértéke – a kedvezményeket beleszámítva – úgy 22-23 százalék körül van. Egy aktív kormányzati politika felvállalja, hogy egyes ágazatokban bizonyos kedvezményeket ad. Ilyen például a vendéglátóipar, ami ugyan nem az árakban köszönt vissza, hanem abban, hogy több bért tudnak fizetni az alkalmazottaknak és jobb minőségű alapanyagokat tudtak beszerezni. Az építőipar esetében az ágazat kapacitáskorlátját nem ebben látom, hanem a munkaerő hiányában. Tudniillik a kormányzat fönntartotta a beruházások finanszírozását annak ellenére, hogy az EU-források beérkezésében ütemzavar van. Újraindulni ugyanis nehezebb, én a folyamatosságot tartom meghatározóan fontosnak.
– Magyarországon az az alapelv, hogy a munkát terhelő adók súlyát próbáljuk mérsékelni és a fogyasztást terhelő adókra rakjuk át.
– Nyilvánvalóan ezt komplexen kell megítélni. Az ország bevételi szükséglete az államháztartás működéséhez egy adottságnak kell tekinteni. Még akkor is, ha a bevételek centralizációját évről évre csökkentjük. Az állam – miközben aktív gazdaságpolitikát folytat – nem települ rá a reálgazdaságot és versenyképességet érintő területekre. Ennek az egyensúlyát fenn kell tartani. Nem hiszem, hogy egyoldalúan el lehetne dönteni, hogy egyik napról a másikra csökkentsük az áfát. Ez egy hosszú folyamat, és kényes egyensúlyok patikamérlegen való kiegyensúlyozását jelenti. Az EU egységes 25 százalékos áfamaximum-javaslata egy olyan lépés, amely uniós gondolkozásban egy erőteljes föderális irányba való elmozdulást jelent, a nemzetek Európájának gondolatához képest. Ez messze egy politikai kérdés, és nem csak egy pragmatikus adózáspolitikai ügy.
