Az elmúlt bő négy esztendőben Budapest belső városrészeiben és jellemzően Nyugat-Magyarország megyeszékhelyein növekedett a legjobban a lakóingatlanok értéke. A királyok, királynék mindent visznek.
Szerencsére a kortársak voltak annyira tapintatosak az utókorral, hogy ne a király teljes nevét – tudniillik a „Péter Lipót József Antal Joakim Piusz Gothár”-t – adják a mai belvárosnak. Így lett 1790-ben Lipótváros az, amit ma Magyarország pénzügyi és közigazgatási központjaként ismerünk. Ebben a városrészben, a NAV hivatalos forgalmi adatait feldolgozó OTP Lakóingatlan Értéktérkép adatai szerint, 2013 óta kicsit több mint kétszeresére nőttek a lakóingatlanok árai.
A 2013-as mélypont óta robbanásszerű árnövekedés zajlott Magyarország-szerte a lakóingatlanok piacán. Ha valaki az ármélyponton vásárolt ingatlant, és kizárólag az áremelkedésre spekulált, akkor nagyon változó eredményt ért el, attól függően, hogy hol is vette a lakóingatlant. A kisebb nyereség oka lehet persze az is, hogy az adott területen eleve magasak voltak az árak – mint például a főváros II. és XII., XIII. és XIV. kerületében, ahol azok „csupán” 70-80 százalékkal emelkedtek (igaz, ezeknek a kerületeknek nem uralkodók a névadói).
Szemben Erzsébetvárossal, amely I. Ferenc József feleségéről, a méltán népszerű Sisiről kapta a nevét, és ahol a lakásárak az utóbbi négy esztendő alatt két egész egynegyedszeresére emelkedtek. A 1073-as irányítószámú körzetben – vagyis a Madách Színház környékén a Teréz (!) körút mindkét oldalán – egyenesen két és félszeresére nőttek a lakásárak.
A Krisztinaváros egy része drágult leginkább 2013 óta, mintegy 130 százalékkal (Fotó: MTI)
Ez az árnövekmény az abszolút fővárosi csúcs. Hajszállal szorultak a dobogó harmadik fokára Terézváros lakásai a maguk „mindössze” 106 százalékos – azaz bő kétszeres – árnövekedésével (de ettől még a névadó Mária Terézia császárné negyvenéves uralkodási csúcsa megmaradt…).
Bővebben a témáról itt olvashat.
