Fohász a déli végeken

 

Csütörtökön az ünnepélyes eredményhirdetéssel véget ért a Lakiteleki Filmszemle. A mustrát tizenhetedik alkalommal hirdette meg a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány. A filmes seregszemlére krónika, korkép-, művelődés, portré- és fikciós műsorok kategóriákban hazai és határon túli alkotóktól az előzsűri 27 alkotást javasolt a háromnapos szemle versenyprogramjába. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet, valamint a szentkirályi és nyárlőrinci nyugdíjas klubok különdíját a Fohász a déli végeken című filmjéért a Délvidéken élő, magyarkanizsai Fejős Csilla rendezőnő vehette át. A Hirado.hu vele készített rövid interjút.

"Gyönyörű a Tisza a Délvidéken Adánál, a Vajdaságban" (Fotó: Bálizs Gizella)

Gyönyörű a Tisza a Délvidéken Adánál, a Vajdaságban (Fotó: Bálizs Gizella)

„Mennyei Atyánk, te vagy a végtelen.
Derűdet hintsd szét a déli végeken
Új évezred van, adj nekünk új szívet,
El ne merüljön végleg e kis sziget!”

A fenti versidézet Bogdán József papköltőtől származik, aki a Bánát szórványmagyarsága által lakott falvakban szolgál. Az ön portréfilmje róla szól. A magyar papról, aki a déli végeken tartja a lelket az emberekben. Olykor prédikálva, olykor a leírt szó hatalmával. A hit megtartó ereje kisugárzik úgy a film főszereplőjéből, mint magából az alkotásból.

–  A költő és a kitüntetetten papi hivatást vállaló Bogdán József arcképét hivatott megrajzolni ez a dokumentumfilm. A témája tehát az ember és a költő. Hiszen senki egy pillanatra sem gondolhatja, hogy míg a papról beszélünk, addig nem a költőről van szó. Izgalmas e területek közötti átjárás. Hasznos volt a vele folytatott beszélgetés. Érdemes volt feltérképezni és vizuálisan ábrázolni a tevékenysége kulturális kontextusát, a szellemiségét, a létében, küldetésében vívódó embert bemutatni.

Egyházi személy, aki művész… Nehéz volt „közel vinni hozzá” a kamerát?

– Egyáltalán nem. Sőt. Bogdán József lénye egy igaz barát lénye. A mi világunk kicsi. Alappal mondjuk azt, hogy a mi közismert személyeink mindegyikét szeretettel ismerjük. A déli végeken író költőnek irodalmi esteket szerveznek Vajdaság-szerte, tehát ilyetén társasági ember, nem szerzetes, noha reverendát visel. Például a Magyarkanizsai Írótábor állandó vendége. Bogdán József költészetére, az önazonosság-tudatát meghatározó elemekre világítottunk rá: az édesanya gyermekkori elvesztésére, az írástudó felelősségére, és a pap lét, a papi hivatásból adódó események, benyomások miértjeire.

Egy színes egyéniségről forgatni bizonyára kihívás. Mit tartott fontosnak hangsúlyozni?

 – Meg akartuk mutatni Bogdán Józsefet verselés közben. Az arcát és a mozdulatait. Ahogy lecsukott szemmel mormolja verseit, ahogy ráncolja homlokát. Egyszerre meghökkentő és szórakoztató volt látni, mert erőteljes férfi, akinek az arca ellágyul, mint a vaj, amint meglendül kezében a verssel teleírt papír. Önmagát ismerő karakter Bogdán atya. Hadd idézzek tőle: „én lenni lelkész temetni a holtak / kik tegnapelőtt még itt zakatoltak /ölteni palást lenni mindig résen / parádés ló egy pompás temetésen”.

Önről köztudott, hogy alkotóként, de újságíróként is évek, mondhatni évtizedek óta a dokumentumfilmes szakma berkeiben forog. Miként éli meg a mostani időket a délvidéki magyar filmes világ?

– Nehezen. Nagyon nehezen. Jobbára magunkra vagyunk hagyatva. Néhány évvel ezelőtt még nyertünk anyagi támogatást helyi, leginkább tartományi, azaz vajdasági pályázatok révén. Belgrádból már akkor sem számítottunk segítségre, idén pedig már az újvidéki illetőségű Tartományi Művelődési Titkárság ilyen jellegű donációira sem volt reményünk. Mostanra jobbára csak magyarországi támogatással tudunk filmeket forgatni. Itthon már a legalacsonyabb költségvetésű filmekre sincs – még szimbolikus összegű – keret sem.

Akkor a filmszemle különdíjai külön elégtétellel elegy boldogságot hoztak?

– A kitüntető figyelem, az építő kritikák és a szakmai beszélgetéseken elhangzottak, az értékes tanulságok még ettől is nagyobb örömöt okoztak. Nálunk a filmkészítés egyfajta harcmodorrá vált az emlékezésvesztés elleni küzdelmünkben. Talán a végeken még fontosabb a magyarságnak tisztán látása, az idő messziségének a láttatása, hiszen a mindennapok szintjén kell tudnunk a választ. Az utolsó pillanatot megragadva filmünkben a közösségi lét minden történését nyomon követtük Bogdán atya segítségével.