Friss eredmények szerint az árapály és a szelek tökéletes kombinációja segíti elő a krillek számának felgyülemlését az Antarktiszi-félsziget nyugati részén.
A kutatók régóta ismerik ezt a fontos zooplanktonfajt, de eddig nem tudták biztosan, hogy a Déli-óceán bizonyos régiói, avagy gócpontjai, miért olyan termékenyek e tekintetben.
Az egyik ilyen pont az Anvers-szigetnél – az Antarktiszi-félsziget nyugati partja mentén – található, ahol az antarktiszi krill nagy sűrűsége szakaszosan a part közelében koncentrálódik, az Adélie-pingvinek több költőkolóniájánál.
A Deep Sea Research folyóiratban közzétett eredményekből kiderül, hogy a tengerjárás és a szél tökéletes kombinációja felelős a jelenségért.
Kim Bernard, a vizsgálat vezetője és csapata négy egymást követő nyarat töltött el az Antarktiszon, hogy feltérképezze az antarktiszi krill (Euphausia superba) megoszlását és biomasszáját. Emellett igyekeztek azonosítani a gócpont kialakulását elősegítő környezeti feltételeket is.
Antarktiszi krill. (Fotó: AFP)
Amit felfedeztek, az nem más, mint egy közel tökéletes rendszer, amelyben a Palm Deep-kanyon – tápanyagban gazdag vizek régiója, ahol sok táplálék keletkezik a krilleknek – felett elhelyezkedő rákcsoportokat a part közelébe szállítja az árapály és a szelek.
Amikor nyugati szelek fújnak és egynapos árapály – naponta egyszeri dagály és apály – jellemző, a krillek biomasszája a partok közelében eléri csúcspontját, a csoportosulás hatalmasra nő. Bernard szerint ennek alapján azt is előre tudják vetíteni, mikor jönnek partközelbe a hosszúszárnyú bálnák a Palmer-állomásnál.
Szavai szerint ez a koncentráció és part közelbe szállításuk különösen fontos az ott költő pingvineknek, hiszen minél messzebb kell táplálékszerző körútra menniük, annál kevesebbet fogyaszthatnak fiókáik, holott náluk a testsúly a túlélés záloga: néhány száz gramm különbség életről és halálról dönthet.
Amikor félnapos árapály – naponta két dagály és apály – jellemző, az áramlatok a krilleket elsodorják a partoktól, ragadozóik követik őket. Hasonlóképpen, a déli irányú szelek távol tartják a partoktól az apróságokat, és jobban szétterítik csoportjaikat.
Adélie-pingvin (Fotó: AFP)
Az antarktiszi krill öt-hét évet is megélhet, testhossza kicsivel haladja meg az öt centimétert. Kétéves korában éri el az ivarérettséget. Petéit a felszín közelében rakja le, majd azok lesüllyednek a mélybe, közben fejlődnek, majd a többszöri életszakaszon átjutva, a kifejlett egyedek ismét a felszín közelébe emelkednek.
A korábbi tanulmányok szerint a tengeri jég is kritikus lehet életben maradásukhoz, de a kutatók egyelőre nem tudják ennek okát. Bernard szerint erős kapcsolatot figyeltek meg a krill biomassza és a tengeri jég között. Amikor eme utóbbi összezsugorodik, a következő nyáron a krillpopulációk összeomlanak. Ennek lehet köze a táplálékukat érintő változásokhoz, de az is lehet, hogy a tengeri jég menedéket nyújt a ragadozók elől, vagy valamiképpen befolyásolja az áramlatokat.
