Az Antarktiszon az Adélie-pingvinek nagy kolóniákban fészkelnek, amelyek masszív ürüléknyomokat hagynak maguk után a jeges felszínen. Ezek olyan prominensek, hogy jól követhetőek az űrből.
A kutatók bő harminc éve használják a guanófoltokat markerként a pingvinpopulációk állapotának felmérésére. A NASA Föld-megfigyelő Landsat-műholdjai révén nyomon követhetik az egyes állományokat, sőt, tucatnyi, korábban ismeretlen kolóniát is felfedeztek.
A Landsat-adatokat aztán a még nagyobb felbontású kereskedelmi műholdak képeivel, illetve a terepvizsgálatok információival kombinálva online adatbázist hoztak létre, amellyel figyelhető a pingvinek mozgása az Antarktiszon.
A guanófoltokat sárgán jeleníti meg az algoritmus. Elsősorban Adélie-pingvinek felelősek értük, de lehetnek köztük kantáros, illetve szamárpingvin hátrahagyta nyomok is. Az Adélie-pingvineknek nyílt, viszonylag lapos sziklára van szükségük a fészeképítéshez, ami valószínűleg megmagyarázza, hogy a Darwin-sziget egyenetlen terepén miért kisebbek a foltok. (Fotó: NASA Earth Observatory/Landsat)
A guanónyomok kutatásával a szakemberek néhány nagyobb pingvinkolóniára bukkantak olyan területeken, mint a Danger-szigetek, amelyeket ritkán térképeznek fel, mivel a tengeri jég megnehezíti megközelítésüket.
A pingvinek ilyetén módú figyelése 1984-ben ötlött fel Mathew Schwaller NASA-kutatóban, aki felvetette, hogy a Landsat-5 műholddal vegyék szemügyre a madarakat. Elmélete egyszerű volt: mivel ezek a tengeri jégtől függő madarak nagy, sűrű kolóniákban fészkelnek, általában minden évben ugyanazon a helyen, guanónyomokat hagynak maguk után.
Ezek a kutató elmélete szerint elég nagyok lehetnek a műholdaknak az érzékeléshez, ezáltal új eszközt adhatnak kezükbe a pingvinek nyomon követésére. Heather Lynch, a Stony Brook Egyetem kutatója, Schwaller kollégája szavai szerint egyelőre messze járnak attól, hogy a szatellitek szükségtelenné tegyék a terepvizsgálatokat. Jelenleg inkább hatékonyabbá teszik őket.
Adélie-pingvin az Antarktiszon. (Fotó: AFP)
A Schwaller kifejlesztette algoritmus azokat a sziklákat szúrja ki a kontinensen, amelyek guanófoltok színmarkerét, rózsaszín árnyalatot hordoznak. Egy automata technika révén és a Landsat-7 segédkezésével a két kutató megközelítőleg 166 ezer pingvint fedezett fel a Brash-szigeten, 23 ezret az Earle-, és 7000-et a Darwin-szigeten. Ezek a kolóniák korábban nem voltak ismertek.
A kutatók szerint a műholdas algoritmus az antarktiszi pingvinek 97 százalékát érzékeli. Mindazonáltal, a szatellitek magukban nem elegendőek a kisebb kolóniák felfedezéséhez, mivel a Landsat-képek pixelmérete 30 x 30 méter. A terepvizsgálatok és a még nagyobb felbontású képek ennélfogva szükségesek a 3000 költőpárnál kevesebbet számláló kolóniák felkutatásához.
