Tengeri hüllő új kövületére bukkantak Oroszországban

 

A tengeri hüllők csoportjába tartozó pliosaurus maradványaira bukkantak kutatók Oroszországban, ami a nemzetközi csapat szerint átformálhatja tudásunkat eme kihalt csoport evolúcióját illetően.

A több mint 135 millió évre, a dinoszaurusz koráig visszatekintő tengeri hüllők, a plesiosaurusok, a vízi négylábúak (tetrapoda) egyik leghosszabb életű, és legváltozatosabb csoportját képezték. Más tengeri gerincesekéhez mérten szokatlan testformájuk volt: négy nagy uszony, merev törzs és különféle hosszúságú nyak.

A pliosaurusok a plesiosaurusok különleges fajtáját képviselték: hatalmas, kétméteres koponya, nagyméretű fogak és nagyon erős állkapcsok jellemezték, amelyek révén a dinoszauruszok korának csúcsragadozója lett az óceánokban.

A Current Biology folyóiratban megjelent új tanulmányban a kutatók egy kivételesen jó állapotú, nagyon szokatlan pliosaurusról számolnak be, amely bő 130 millió éve élt, a krétakori Oroszország területén. 2002 őszén talált rá a Volga jobb partján, Uljanovszk közelében Gleb N. Uspensky, a vizsgálat egyik társszerzője.

Pliosaurus (Fotó: AFP)

Illusztráció (Fotó: AFP)

A Luskhan itilensis nevet kapott új faj koponyája 1,5 méter hosszú, ami termetes állatra utal. Orra viszont nagyon keskeny, inkább halfogyasztó vízi állatokra, úgymint gaviálokra és bizonyos folyami delfinekre hajaz. Valentin Fischer, a vizsgálat vezetője szerint ez a fosszília legizgalmasabb ismertetőjegye, mivel azt sugallja, hogy a pliosaurusok sokkal több ökológiai fülkét foglaltak el, mint ahogyan azt korábban feltételezték.

A plesiosaurusok anatómiáját korszerű technikákkal leíró, két új és átfogó adatkészlet elemzésével a csapat feltárta, hogy több evolúciós konvergencia (az a biológiai jelenség, amikor egymással távoli rokonságban álló fajok hasonló ökológiai fülkék betöltésével, egymáséihoz hasonló jellegzetességekre tesznek szert) jelentkezett a plesiosaurusok fejlődése során, különösképpen a jura végén (145 millió éve) bekövetkezett kihalási eseményt követően.

Az új eredmények más megvilágításba helyezik a pliosaurusok végső kihalásának kérdését is, amire több tízmillió évvel az összes dinoszaurusz eltűnése előtt került sor, hiszen azt sugallják, hogy a legutolsó jurakori kihalási eseményt követően még magukhoz tértek, majd szembenézve az újabb hasonló eseménnyel, teljesen eltűntek a tengerekből.