Egy szinte elfeledett múzeumi kövület újbóli vizsgálatával paleontológusok a titanosaurus alkatú dinoszauruszok családjának legkorábbi tagját fedezték fel.
Az Imperial College London kutatói és európai kollégáik Vouivria damparisensis névre keresztelték az új fajt, amelyet brachiosaurida szauropodaként azonosítottak.
A szakemberek szerint a Vouivria mintegy 160 millió éve élt, ezzel a legidősebb ismert képviselője a titanosaurus alkatúak családjának, amelybe olyan jól ismert fajok tartoznak, mint a Brachiosaurus vagy a Diplodocus. Amikor a fosszíliát a harmincas években először fedezték fel Franciaországban, a fajt nem azonosították, és mostanáig nagyrészt figyelmen kívül hagyta a tudományos közösség.
Új vizsgálata viszont azt sugallja, hogy a Vouivria fiatalon pusztult el, testsúlya körülbelül 15 tonna, testhossza bő 15 méter volt. Hosszú nyakát nagyjából 45 fokos szögben tartotta, hosszú farka, és négy oszlopszerű lába volt. Valószínűleg növényekkel táplálkozott.
Philip Mannion, a vizsgálat vezetője szerint az őslény mindenféle növényt megehetett, a páfrányoktól egészen a tűlevelűekig. A kései jurakorban élt, amikor Európát még szigetek sora alkotta. Egyelőre nem tudják, miért pusztult el, de több millió év távlatában segédkezet nyújt a kutatóknak részletesebben feltérképezni a brachiosaurida szauropodák, és az őket is felölelő nagyobb dinoszauruszcsoport, a titanosaurus alkatúak fejlődéstörténetét.
Illusztráció – Brachiosaurus (Fotó: AFP)
Eme utóbbi a szauropoda dinoszauruszok egyik változatos csoportja, amelybe a Földön valaha járt leghatalmasabb teremtmények némelyike is beletartozott. Valószínűleg a kései jurakortól egészen a kréta végi tömeges kihalásig jelen voltak.
A kövületek hiánya arról tanúskodik, hogy a kutatóknak nem volt könnyű kibogozniuk a titanosaurus alkatúak korai fejlődéstörténetét és elterjedésük históriáját. A Vouivria eme csoport korai tagjaként való besorolásával feltérképezhetik, hogyan is szóródtak szét eme élőlények a jurát követő korai krétában, vagyis a 145-100 millió évvel ezelőtti időszakban.
A szauropodák történetének Vouivrián keresztüli vizsgálata fény derített rá, hogy a korai krétakorra a brachiosaurida dinoszauruszok a mai Afrika és Amerika területére korlátozódtak, Európában valószínűleg kihaltak.
A kövületet eredetileg Damparis falvában lelték meg 1934-ben. Azóta a párizsi természettudományi múzeumban őrizték. A harmincas-negyvenes években csak röviden tettek említést róla, de soha nem azonosították külön fajként.
Az új vizsgálattal a kutatók az őslény élőhelyét is alaposabban szemügyre vehetik. Úgy hiszik, part menti lagúnás környezetben pusztult el, amikor Európában rövid időre csökkent a tengerszint, majd az ismét teret nyerő tenger betemette.
Illusztráció – Titanosaurus Australis-replika (Fotó: AFP)
Felfedezésekor olyan kőzetben találták meg, amely eredetileg part menti környezetre jellemző, ezért akkoriban azt sugallták, hogy tetem a tengerbe mosódott, hiszen a szauropodák szárazföldi élőlények voltak. A friss vizsgálat azonban cáfolja ezt a nézetet.
A kései krétakori titanosaurus alkatúakról sokkal kevesebbet tudnak, mint a kései jurából származó rokonaikról. Ezért a kutatók a következőkben szeretnék kiterjeszteni vizsgálatukat a csoport összes fajának rokoni kapcsolataira. Emellett további szauropoda maradványokat keresnek idősebb kőzetekben, hogy feltérképezzék az őslények szétszóródásának történetét.
A vizsgálatról a PeerJ folyóirat számolt be.
