Kutatók új, Föld tömegű bolygót fedeztek fel, amely ugyanakkora távolságban kering csillagától, mint planétánk a Naptól. Mindazonáltal, valószínűleg túl hideg hozzá, hogy az általunk ismert élet kialakuljon rajta, hiszen csillaga nagyon halovány. A kutatás viszont bővíti a tudásanyagot a Naprendszerünkön kívül található bolygórendszer-típusokról.
Yossi Shvartzvald, a NASA Sugárhajtási Laboratóriumának szakembere és a The Astrophysical Journal Letters folyóiratban megjelent kutatás vezető szerzője szerint az új bolygó a legkisebb tömegű planéta, amelyet a mikrolencsézés technikájával valaha felfedeztek.
A mikrolencsézés távolra szakadt objektumok felfedezését teszi lehetővé a háttércsillagoknak egyfajta „villanófényként” alkalmazásával. Amikor egy csillag pontosan egyik fényes, háttérben lévő társa előtt halad el, az előtéri csillag gravitációja a háttércsillag fényét fókuszálja, jóval ragyogóbbá teszi. Az előtéri objektum körül keringő bolygó gravitációs tere is hathat a csillagra, további kiugrást idézve elő fényességében. Jelen esetben ez a kiugrás csak néhány órát ölelt fel.
Ezzel a technikával találták meg a Földtől legtávolabbi, ismert exobolygókat, és birtokában észlelhetik az olyan alacsony tömegű planétákat, amelyek jóval távolabb keringenek csillaguktól, mint a Föld a Naptól.
Az újonnan felfedezett objektum – OGLE-2016-BLG-1195Lb – segédkezet nyújt a kutatóknak, hogy feltérképezhessék a bolygók megoszlását galaxisunkban. Nyílt kérdés, hogy van-e különbség a bolygók gyakorisága között a Tejút központi dudorjában és az azt palacsintaszerűen övező korongjában. Az OGLE-2016-BLG-1195Lb a korongban található, mint két másik, korábban a Spitzer-űrteleszkóppal és szintén mikrolencsézéssel észlelt planéta.
Az OGLE-2016-BLG-1195Lb koncepciórajza. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)
A kutatók a mikrolencsézésről a Varsói Egyetem működtette OGLE-felmérés (Optical Gravitational Lensing Experiment) révén értesültek. Emellett bevetették a Koreai Csillagászati és Űrtudományi Intézet mikrolencsézési teleszkóphálózatát (KMTNet), illetve a Spitzer-űrteleszkópot is az esemény követésére. A KMTNettel és a Spitzerrel a kutatóknak két nézőpont állt rendelkezésükre az eseményben részt vett objektumok tanulmányozására. A két perspektívából kinyert adatok végezetül lehetővé tették a planéta észlelését a koreai hálózattal, valamint a csillag és a planéta tömegének meghatározását a Spitzer adataival.
Bár az OGLE-2016-BLG-1195Lb tömege körülbelül ugyanakkora, mint bolygónké és ugyanolyan távolságban van gazdacsillagától, mint a Föld a Naptól, a hasonlóságok itt véget is érnek. A planéta közel 13 ezer fényévre található, és egy olyan apró csillag körül kering, hogy a kutatók abban sem biztosak, egyáltalán csillagról van-e szó.
Lehet barna törpe, avagy olyan csillagszerű objektum, amelynek magja nem elég forró hozzá, hogy nukleáris fúzió révén energiát generáljon. A csillag Napunk tömegének csupán 7,8 százalékát hordozza.
Azt sem tartják kizártnak, hogy ultrahűvös törpecsillag, mint amilyen a TRAPPIST-1, amelynél a Spitzer és számos földi teleszkóp hét Föld méretű planétát fedezett fel a közelmúltban. Azok a bolygók azonban mind nagyon közel keringenek a csillaghoz, ezáltal mindannyiuk esetében van esély a folyékony víz jelenlétére.
Viszont a nagyon halovány csillagjától Nap-Föld távolságra keringő OGLE-2016-BLG-1195Lb rendkívül fagyos lehet, vagyis ha van felszínén víz, az is biztosan fagyott állapotú. Jóval közelebb kellene lennie az apró, halovány csillaghoz, hogy elegendő fényt kapjon a folyékony víz jelenlétéhez.
A mai földi teleszkópok nem képesek ennél kisebb bolygókat fellelni mikrolencsézéssel, ahhoz nagyon érzékeny űrteleszkóp szükségeltetik. A NASA készülő WFIRST készüléke (Wide Field Infrared Survey Telescope) a tervek szerint a 2020-as évek közepén indul és rendelkezik már ilyen képességekkel.
