Lehullt a lepel Magyarország legapróbb várának titkáról

Minden bizonnyal Gyöngyösön áll Magyarország legkisebb vára, amelyet több mint harminc éve emeltek egy lakótelep közepén. A körülbelül egy méter magas építmény jó néhány generáció számára jelentett izgalmas játszóhelyet, és továbbra is a gyerekek kedvence. Azt azonban, hogy a minivárat ki készítette, még az ott lakók sem tudták.

Különleges szabadtéri játéka van már több évtizede a gyöngyösi gyerekeknek, a helyi minivár, egy méter magas fallal, kapuval, bástyákkal, gyilokjáróval. A közkedvelt építményt sok legenda övezi, eredetét azonban senki sem ismerte eddig.  A Kossuth Rádió némi nyomozómunkával megtalálta a lelkes várépítőt, Szabó Imrét.

Trabant, mint munkagép

A férfi elmondta, amikor a fia elsőosztályos volt, egy ott hagyott betonkupacra azt mondta, tetszik neki az a vár, bár erődítményre ekkor még egyáltalán nem hasonlított – felnőtt szemmel. Aztán az apa fia hatására szintén meglátta a lehetőséget, és saját költségére elkezdte újraformálni. Cementet hozatott, valamint a közeli sástói bányából, többször fordulva, Trabanttal hordta le a kavicsot. Akkor még lehetett – tette hozzá.

A költségekről azt mondta, a nyaralás is költség, a fiával közös építkezést pedig üdülésnek érezték. A kisgyerek is rakosgatta a kavicsokat, amelyeket előtte jól átválogatott és megmosott. Pár hétig eltartott a munka, vízből, cementből, sóderből keverték a betont, rakosgatták a falakat, bástyákat, aztán még sokáig locsolni kellett a kötőanyagot, hogy a Fecske utcai vár tartós lehessen.

Autópálya is épült a lakótelepen

Építési engedély, tervrajz nem volt, csak úgy fejből emelték az apró erődítményt. Szabó Imre hozzátette, bár nem kőműves, hanem kárpitos, de ehhez nagyon ért. Sőt, nem csak várat, hanem autópályát is „épített” a helyi gyerekeknek. A járdára festette fel a miniatűr sztrádát, parkolókkal, benzinkúttal, és gyalog, játékautókkal, valamint biciklivel is lehetett rajta közlekedni.

A gyerekek kedvére dolgozó férfi elmondta, hogy az építményei nem előzmények nélkül valók. Gyermekkorában Mátrafüreden egy telken volt egy egész miniváros, amit nagyon sokat nézegetett a kerítésen át, aztán felnőttként előjött benne, hogy csináljon valami hasonlót.

Nincs ennél jobb – együtt voltak, és kész

Először, szintén a fiával, vasúti terepasztalt készítettek a lakásukban, amelyet mint egy szekrényajtót fel lehetett csukni az egyik bútor oldalára – hely ugyanis nem volt sok a lakótelepi otthonukban. Ha a játékot vízszintesbe helyezték, a kisvonat bejárta még az ablakpárkányt is, aztán a kör végén visszatért a terepasztalra.

Ennek elkészítése sem két nap volt, hanem hosszabb folyamat – az egyik nyári szünetben hetekig építgették, ragasztgatták gyermekével a különleges játékot. Ilyenkor apa és fia együtt van, és kész, ennél jobb és egyszerűbb időtöltést nem tud elképzelni – mondta. Hozzátette, mindig jól érezte magát az életben, a munkáját pedig csak úgy tudta végezni, ha játékként élhette meg. Majd a pénz meg jön – tette hozzá.

Volt, ami nem jött be

Mint mondta, most több évtized után is jól esett neki, hogy szeretik az általa épített várat, és mellé őt is „felfedezték”.

Arról is beszélt, hogy a kárpitosságon, várépítésen valamint a játékkészítésen kívül, szabadidejében több más szakmát is kitanult, mellékállásban például víz- és villanyszerelőknek járt segíteni, ami jó pluszpénzt hozott, és a fogásaikat is el tudta lesni. Kipróbálta még a tűzoltói és a futballbírói hivatást is, de utóbbira csak egyszer volt alkalma, mert első meccse után megkergették, így erről a pályáról lemondott.