Az Antarktisz egyik kulcsfontosságú gleccsere belülről kifelé kezdett el széttöredezni, ami kutatók szerint azt sugallja, hogy az óceán gyengíti a kontinens peremén elhelyezkedő jeget.
A Pine Island-gleccser egyike annak a két jégfolyamnak, amely a kutatók vélekedése szerint a legnagyobb valószínűséggel eshet át gyors zsugorodáson, ezáltal több jeget juttatva a jégtakaró belsejéből az óceánba.
2015-ben egy közel 583 négyzetkilométeres jéghegy szakadt le a gleccserről, de csak az Ohiói Egyetem kutatóinak egy új képfeldolgozó szoftverrel végzett kísérlete tárta fel, hogy a műholdas felvételek tanúsága szerint valamiféle furcsa folyamat zajlott le már az esemény előtt.
A képeken bizonyítékot leltek rá, hogy a jégpad lábánál még 2013-ban hasadék keletkezett, mintegy 32 kilométerre a tengertől. A hasadék a következő két évben felfelé tartó irányban növekedett, mígnem kibukkant a jégfelszínre, minek folytán leválasztotta a jéghegyet a képződményről.
Illusztráció – Hasadék a Pine Island-gleccseren 2011-ben. (Fotó: NASA)
Míg ez az első alkalom, hogy a kutatók az Antarktiszon követhették nyomon, ahogyan a jégtakaróba mély, felszín alatti hasadék váj üreget, hasonló feltöredezést figyeltek már meg a grönlandi jégtakarónál is, ahol bizonyos pontokon az óceán vize az alapkőzet mentén a kontinens belseje felé szivárgott, és alulról kezdte el megolvasztani a jeget.
A hasadékok a szerzők szerint általában a jégpad szélénél születnek meg, ahol a jég maga vékony, és ki van téve a nyíró erőknek. A frissen dokumentált esemény a Pine Island-gleccsernél viszont egy olyan hasadéknak köszönhető, amely a jégpad belsejéből indult a peremek felé.
Mindez arra utal, hogy valamilyen tényező meggyengítette a jégpad érintett szakaszát, erre pedig a legvalószínűbb magyarázat a melegedő óceán által az alapkőzet szintjén létrehozott gleccserhasadék. Újabb bizonyíték, hogy a hasadék a jégpadban lévő egyik „völgy” alján nyílt meg, ahol a jég a környezetéhez képest elvékonyodott.
A völgy a szerzők szerint egy régen gyanított folyamat jele: mivel a nyugat-antarktiszi jégtakaró alja a tengerszint alatt nyúlik el, az óceán vize mélyen és láthatatlanul beszivároghat a kontinens belsejébe. A felszínen megjelenő újabb völgyek már annak jelei lehetnek, hogy a jég alant olvad.
Jéghegy a Pine Island-öbölben 2012-ben. (Fotó: NASA/Maria-José Viñas)
A Pine Island-gleccser hasadékának kialakulása is elkerülte volna a kutatók figyelmét, ha a Landsat-8 műholdas felvételei nem akkor készültek volna, amikor a nap alacsonyan állt az égbolton. Ennek folytán a jégre vetülő hosszú árnyékok felhívták a csapat figyelmét a kialakult völgyre.
A világ édesvízkészletének több mint fele található meg fagyott állapotban az Antarktiszon. A Pine Island-gleccser és szomszédja, a Thwaites-gleccser a kontinens egyik legaktívabb jégfolyama külső szélén helyezkedik el, és meggátolja, hogy a jég a tengerbe ürüljön.
Már korábbi tanulmányok is azt sugallták, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró kifejezetten instabil, és 100 éven belül összeomolhat.
A vizsgálatról a Geophysical Research Letters folyóirat számolt be.
