A HIV-pozitív gyerekek 5-10 százalékánál nem alakul ki az AIDS betegség, ráadásul szervezetük máshogy tartja kordában a vírust, mint azoké a felnőtteké, akik szintén tünetmentesek maradnak.
Kevés HIV-fertőzött gyerek mondhatja magát olyan szerencsésnek, hogy szervezetében kezelés nélkül sem alakul ki az AIDS betegség.
Az anyaméhben megfertőződött kicsik nagyjából 5-10 százalék tartozik közéjük; bár a vírussal a szervezetükben születtek, mintha megtanulnának vele együtt élni – derül ki a müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem frissen publikált kutatásából.
A német intézményben a gyerekek immunválaszát tanulmányozták, és megfigyelték, hogy az úgynevezett „non-progresszor” gyerekek (akiknél betegség nem alakul ki) védekező rendszere a vírus jelenléte ellenére is nagyjából alapszinten működik.
Ezzel szemben a fertőzöttek nagy átlagának immunrendszere riadót fúj, még azoknál is túlműködik, akik a vírusszámot drasztikusan csökkentő antiretrovirális kezelést kapnak.
Mindez hosszú távon súlyos szövődményeket okoz, többek közt növeli a szív és érrendszeri betegségek kockázatát.
HIV-fertőzött csecsemő egy ugandai kórházában. (MTI/EPA/JON HRUSA)
Az orvosok a Dél-afrikai Köztársaságban kutattak, a vizsgált 170 tünetmentes gyerek átlagéletkora 8 és fél év volt.
Gyógyszeres kezelést biztosan nem kaptak, általában azt sem tudták, hogy fertőzöttek.
Legtöbbször akkor derül erre fény, mikor anyjuk az AIDS első jeleit tapasztalva orvoshoz fordult, és az egyébként egészséges kicsiket is szűrésre vitték.
A HIV vírus különféle sejtekben rejtőzik el, szakszóval ezek a rezevoárjai. A non-progresszor gyerekeknél elsősorban a rövid életű CD4+ T-sejteket használja a HIV erre a célra – állapították meg a szakemberek.
A kutatók rámutattak: az egészséges gyerekek szervezete igen hasonlóan reagál a fertőzésre, mint az a több mint 40 afrikai majomfaj, mely a HIV ősét, a SIV vírust hordozza, de szintén nem betegszik meg tőle.
Eddig ismeretlen védelmi mechanizmusra derült fény, amit ha megfejtünk, minden HIV-fertőzött profitálhat belőle – fogalmazott a kutatást vezető Maximilian Muenchhoff.
