Nem sikerül Csernobilba csábítani a magyarokat. Bár az atomkatasztrófa sújtotta város és környéke jó üzlet a túraszervezőknek, folyamatosan érkeznek a látogatócsoportok, magyarokkal nemigen találkozni a hírhedt környéken. Az egyik utaztató cég szerint, míg egy nyugati turistának egzotikus érdekesség a harminc éve felrobbant atomerőmű környéke, a magyarok általában még mindig félnek tőle, inkább rossz érzést kelt bennük, mint kíváncsiságot. Utóbbiról beszélt több ismert magyar művész, sportoló is.
Gyorsnak kellett lennie annak, aki idén tavasszal Csernobilba akart kirándulni, az egykor gyorsan gyilkoló zónába a világ minden tájáról kisebb tömegek indultak el. Az ukrán kisvárost ért atomkatasztrófa harmincadik évfordulójának környékén a szokásosnál sokkal több tévéstáb, újságíró, hivatalos delegáció keresi fel a települést, ezért egyes látogatási időpontok hetekkel, hónapokkal előre betelnek – figyelmeztet honlapján a csernobili túrákat szervezők társasága (CHTOA).
Új, az addiginál biztonságosabb védőburkot szerelnek össze a csernobili atomerőműben 2015. december 14-én. A radioaktív anyagok tökéletesebb elszigeteléséhez épített, 105 méter magas, 150 méter hosszú és 260 méter széles acélboltozattal fedik be a 4-es reaktorblokkot, amelyben 1986-ban a robbanás történt. A detonáció volt a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesete. (MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)
Sötét turizmus
Csernobil az úgynevezett sötét turizmus egyik kitüntetett célpontja a világban. Annak ellenére, hogy 1986. április 26-án a helyi atomerőműben bekövetkezett robbanás után több tízezer embert kellett kitelepíteni, és lezárták a vidéket, már a kilencvenes évek óta turisták járhatnak be a zónába.
A látogatók száma folyamatosan nő, és az első kirándulásokat megszervező cég szerint manapság már évi tízezer civil keresi fel az erőművet és a körzetben található halott településeket. (Szakemberek és újságírók jóval régebben bemehetnek a területre.)
Forró pontok
A zóna területe továbbra is több elem radioaktív izotópjával szennyezett. A sugárzás egyes helyeken már normális szintre csökkent, és bár máshol is nagymértékben gyengült a radioaktivitás, még mindig az egészségügyi határérték feletti. A „forró pontokon” a sugárzás a normálisnak a sokszorosa is lehet. Olyan Ezeken a részeken hosszabb időt továbbra sem lehet eltölteni.
Néhány száz ember a tiltás ellenére is lakik a veszélyes területeken, ők főleg olyan idős emberek, akik nem hajlandók elhagyni otthonukat. Az állandó lakosokon kívül több ezer ember végez a felrobbant atomerőműhöz kapcsolódó biztonsági munkákat a zónában. Ők felváltva dolgoznak, tehát nem tartózkodnak huzamosabb ideig a szennyezett területeken.
Csoda történt
A zónába látogató turistákat ott-tartózkodásuk során végig idegenvezetők kísérik, akik felelősek a civilek testi épségéért felelnek, másrészt felügyelnek rá, hogy a látogatók ne tegyenek kárt semmiben.
A túrákat legrégebb óta szervező cég kínálta programban szerepel Csernobil város, több kisebb falu, az atomerőmű, valamint a hozzá legközelebb eső szellemváros, Pripjaty felkeresése. A turistákat elviszik a zóna egyetlen működő templomához is, amellyel a helyiek szerint csoda történt, ugyanis a az ortodox keresztény épületnek a környékéhez képest rendkívül alacsony a radioaktivitása.
Csernobil, 1986. szeptember 19. Építkezés az atomerőmű 1986. április 26-án megsérült 4-es blokkja körül 1986. szeptember 19-én. (MTI/PI-TASZSZ)
Érdeklődés híján
A túra tarifája fejenként körülbelül 100 dollárnál kezdődik, de ez további szolgáltatásokkal – szállás, ellátás (szigorúan ellenőrzött ételekel), plusz programok – a többszörösére is felmehet. A csernobili idegenforgalmi szolgáltatások fő célközönsége a nyugati, illetve a gazdagabb országokban él.
Mint az egyik magyarországi utaztató cégnél elmondták, például sok brit keresi fel Csernobilt, nekik megérheti ilyen utakat szervezni. A magyar turistákon azonban nem lehet meggazdagodni, ha a csernobili út a kínálat. Mint hozzátette, néhány éve ők is meghirdettek utakat az ukrán városba, de nem volt érdeklődés, míg más extrémnek tekinthető útjaikra mindig van jelentkező, például az amerikai 66-os út menti területek bebarangolására.
Ahhoz, hogy a csernobili utaztatás komolyabb bevételt hozzon, és magyar nyelvű idegenvezetést lehessen szervezni, körülbelül 10-20 fős csoportok kellenének, de ennyi embert nem lehet egyszerre összetoborozni – mondták.
Ha atom, akkor inkább jégtörő
Egy másik vállalkozásnál arról számoltak be, hogy ugyan minden évben van magyar érdeklődő, de egy egész csoportot ők sem tudnak szervezni Csernobilba, ezért a magyar turistának az angol vagy orosz nyelven vezetett külföldi csoportokhoz kell csatlakoznia. Az elméleti lehetőség persze bármire megvan, ha valaki hajlandó eleget fizetni, de az egy-két fős magyar túravezetés aránytalanul sokba kerülne – tették hozzá.
Kijev, 2010. december 14. Elhunyt hozzátartozóik bekeretezett fényképe mellé helyeznek virágot asszonyok a csernobili katasztrófa után az erőmű megtisztítását végző munkások, azaz a likvidátorok emlékművénél Kijevben 2010. december 14-én, a likvidátorok napján.(MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)
A csernobili túrák egyik legavatottabb magyarországi szakértőjének egy oroszok által vitt utazási iroda számít, de évi néhány embernél többet ők sem visznek ki Magyarországról a zónába. Hangsúlyozták, ezt nem magyarázza az ár, mert egyéb különleges programjaikra több jelentkező akad. Sikeresen kínálják a Míg-29-es harci repülők kipróbálására vagy tankvezetésre alkalmat adó túráikat, és kelendő az Északi-sarkot célzó atomjégtörős kirándulásuk is, pedig ezek akár sok millió forintba is kerülhetnek – utóbbi több mint nyolcba.
Inkább rossz érzést okoz
Az egyik cégnél úgy látják, a Csernobil iránti viszonylagos magyar érdektelenség oka a továbbélő félelem. Míg egy nyugati turistának egzotikus érdekesség a harminc éve felrobbant atomerőmű környéke, a magyarok általában még mindig tartanak tőle, inkább rossz érzést kelt bennük, mint kíváncsiságot – mondták.
Hasonlóról beszélt több ismert magyar művész, sportoló is az Energiaklub videójában. A környezetvédelmi szervezetnek Bangó Margit, Nagy Feró, Spiró György, Gálvölgyi János és Monspart Sarolta mondta el, hogyan élte meg, mit okozott számára és szerettei számára a katasztrófa.
