Hosszú idő óta rontja a környék arculatát a Petőfi híd közelében álló betontorzó éktelen látványa. Az épületet egyetemnek szánták, a terveket azonban végül elsodorta a válság. Hamarosan itt épül fel Magyarország eddigi legnagyobb magánkórháza, ami a várakozások szerint alaposan átalakíthatja majd a hazai egészségügyi rendszert, valós alternatívát kínálva azoknak, akik a pénztárcájukból hálapénz helyett inkább nyugati szintű ellátásra költenének.
Nyolc éve áll a budapesti Duna-parton, luxuslakások és irodaházak között egy többemeletes vasbeton szerkezet. Arra vár, hogy betöltse eredeti célját, hasznos területként szolgálhasson, és illeszkedjen a környék modern városképéhez.
A jelenlegi tervek szerint még másfél évet kell várni erre, akkorra épül ugyanis fel a torzó helyén a Duna Medical Center kórháza, külföldi magánpénzből, a legmodernebb eszközökkel felszerelve, világszínvonalon.
Itt nyílik majd meg a teljes körű szolgáltatást nyújtó, magánfinanszírozású kórház, a Duna Medical Center. MTI Fotó: Kovács Tamás
Más, mint a többi
Nem számít újdonságnak, hogy Magyarországon magánintézmény létesül. Az elmúlt években megerősödött a magánegészségügy, bár egészen más koncepció szerint működik, mint ahogy a Duna Medical Center fog. Az ilyen intézmények ugyanis csak az olyan versenyképes szakterületekre fókuszálnak, mint például a plasztika, a nőgyógyászat, a szülészet vagy a kozmetológia, vagyis inkább szakrendelői és egynapos sebészeti tevékenységet folytatnak.
Az új kórház a maga nyolc emeletével, 130 betegágyával, hét műtőjével, intenzív osztályaival és komplex ellátórendszerével kiemelkedik majd a meglévő intézmények közül. Kérdés azonban, hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy ne jusson a telki magánkórház sorsára, melynek magyar tulajdonosa 15 éves működés után végül bedobta a törölközőt.
Hosszú távban gondolkodnak
A Duna Medical Center már működő szakrendelője és sebészeti központja, illetve a most épülő kórház összesen közel 20 milliárd forintjába kerül majd a befektetőnek. Dr. Bazsó Péter, a kórház főigazgatója a beruházás megtérülését firtató kérdésünkre úgy reagált: bár nincsenek pontos adatok a fizetőképes keresletről, ahogy arról sem, milyen egészségügyi változások várhatók, de a betegellátás egy kimeríthetetlen piac, egyre több ember él majd egyre tovább és jobb minőségben, így ez egy hosszútávon megtérülő befektetés lesz.
Külföldiek nélkül nem megy
Dr. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász úgy vélte, kizárólag magyar páciensekkel nem fogják tudni feltölteni az új kórházat, mert nincs hozzá elég fizetőképes magyar kereslet, így elsősorban külföldiek fognak gyógyulni a Duna-parti intézményben.
– Ebben akkor történhet komoly változás, ha esetleg a társadalombiztosítás befogadja a magánkórházak szolgáltatásainak egy részét, mert akkor a magyar betegek közpénzen gyógyulhatnának a privát kórházakban. Vagy az is előfordulhat a jövőben, hogy osztott finanszírozás alakul ki, vagyis a szolgáltatások egy részét a tb fizeti ki, a másikat a beteg állja – magyarázta a szakközgazdász.
A várakozásokat megerősítette Dr. Bazsó Péter is. Mint kifejtette: a rendelőben és sebészeti központban több a magyar páciens, mint a külföldi, a kórház esetében azonban az eddigi érdeklődések alapján fordított arányra számítanak, legalábbis az elején.
A pénz nem minden
A magánkórház miatt vélhetően komoly versenyszituáció alakul majd ki a hazai egészségügyben, és megindul a küzdelem a legjobb munkaerőért. Ez árfelhajtó hatással bír, és a körülményekkel kiegészülve elősegíti majd a külföldön praktizálók hazatérését is.
Dr. Hegedűs Zsolt ortopédsebész angliai vezetői állását hagyta hátra a magánintézmény hívása miatt. Az orvos csaknem 11 évet töltött Nagy-Britanniában. Annak idején nem kihívást keresett, egyszerűen nem látott maga előtt jövőképet, „menekültem a korrupt hálapénzes rendszerből” – ahogy fogalmazott.
Olyan helyen szeretett volna dolgozni, ahol megfelelő körülmények között tisztességesen gyógyíthat, ahol nem őrlik fel a hétköznapok. Kint jól érezte magát, megvolt mindene, emócionális okokból mégis hazatért családjával. Mint mondta, bár állami intézményhez rajta kívülálló okok miatt nem tudott visszajönni, de folyamatosan dolgozik azon, hogy az állami szférában is változás történjen.
Az ortopédsebészen kívül már mások is hazajöttek a főigazgató hívására, azt azonban hangsúlyozta: bár magasabb fizetéseket ajánlanak az orvosoknak, mint az hazai kórházakban, a bérek meg sem közelítik a nyugati szinteket.
Szerinte Dr. Hegedűs Zsolt példája is bizonyítja, hogy az anyagiaknál fontosabbak a megfelelő munkakörülmények, ami a környezetet, a megfelelő felszerelést, a világos elvárásokat és a gyógyítás nemzetközi standardjait szem előtt tartó, „ellenőrzött” szabadságot jelenti, valamint azt, hogy az ezeknek megfelelően kialakított minőségi mutatókat a nyilvánossággal is megosztják. Ha mindez megvalósul, akkor visszatérnek majd az orvosok is – húzta alá.
Sebészek a műtőben. MTI Fotó: Kovács Tamás
Kéz a kézben
Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy az állami egészségügynek ellenségesen kellene tekintenie a magánintézmények működésére.
– Külföldön az állam nem versenyez a magánegészségüggyel, hanem együttműködik, hisz csak nyerhet vele, itthon is ezt szeretnénk. A priváttőke felpezsdítheti a jelenlegi rendszert is, és segíthet megosztani a terheket. Az ilyen projektekből mindenki csak profitálhat, főként azonban a betegek. Hogy ez üzlet is? Persze. De miért baj ez? Melyik szolgáltatás nem az? – jegyezte meg a főigazgató. Hozzáfűzte: a kérdés inkább az, hogy a rászoruló beteg a pénzéért az állapotának legmegfelelőbb ellátást kapja-e, és a döntése ne zsarolás, hanem szabad választás eredménye legyen.
Dr. Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének elnöke megkeresésünkre rámutatott: mivel a magánkórház – jellegéből fakadóan – azokat a beavatkozásokat preferálja, ahol a szövődmények száma alacsony és megbecsülhető, hisz csak így tud kialakítani üzleti modellt, emiatt a bonyolultabb, súlyosabb esetek megmaradnak az állami rendszernek. Ennek ellenére ki lehetne alakítani egy mindenki számára előnyös szimbiózist – emelte ki.
A magánintézmények megjelenése után tehát adott a kérdés: az állami egészségügy képes-e olyan konstrukcióban együttműködni a privátellátókkal, hogy a kooperáció miatt a költséges műtéteket maguknak megengedni nem tudó szegény betegeknek is jó, vagy jobb legyen.
A ReSzaSz elnöke szerint, ha az egészségügy jelenlegi struktúrája nem változik meg, akkor a rendszer szétszakad a szegények és a gazdagok egészségügyére. Az orvosok előbb-utóbb azt az ellátót fogják választani, amelyik többet fizet. Az állami rendszerben pedig tovább romlik a betegbiztonság és az ellátás színvonala. Talán jó lenne ezt nem megvárni.
