Munkahelyi magány: nem árt komolyan venni

Egy korábbi nemzetközi kutatás szerint a dolgozók 42 százalékának nincs közeli barátja a munkahelyén. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy mindegyikük magányos lenne, de figyelemreméltó eredmény, főleg annak tükrében, hogy nagyjából annyi időt töltünk a munkánkkal, mint amennyit családunkkal. Nem mindegy tehát, milyen közegben dolgozzuk le a heti 40-50 órát, komolyan kihathat ugyanis a benti teljesítményünkre és magánéletünkre is. Az elmagányosodás problémája többrétű, függ a személyiségtől, a vállalati kultúrától és a munkakörtől is.

Alapvetően minden munkához együttműködésre van szükség, és ha valaki okkal, vagy ok nélkül úgy érzi, egyedül van a munkahelyén, nem igazán tud segítségért fordulni a többiekhez, és nem vesz részt a közösség munkájában, akkor az nemcsak neki rossz, és nem kizárólag az ő teljesítményére hat negatívan, hanem a munkahelyi közeget is rossz irányba befolyásolja – mutatott rá Klein Sándor munkapszichológus, nyugállományba vonult professzor.

Illusztráció. MTI Fotó: Balázs Attila



Nem csak a munkakörön múlik

Bár vannak olyan munkakörök, ahol a munkaidő nagy részét magányosan töltik a dolgozók, például a számítógépes szakemberek többnyire a komputerük előtt ülnek, vagy a belső ellenőrök olyan tevékenységet végeznek, mely során kevés idő jut a személyes kapcsolatokra. Valaki kifejezetten élvezi, ha egyedül kell dolgoznia, nem zavarja senki a munkájában, mást azonban egyenesen idegesít, ezért mindent elkövet azért, hogy minél több kapcsolatra tegyen szert, és ápolja is azokat. A munkakör tehát önmagában nem okoz elmagányosodást, kell hozzá a személyiség is, amikor egy munkavállalót különcsége, zárkózottsága, vagy egyéb tulajdonságai miatt nem fogad be a közösség.

A nagyobb elfogadottság érdekében tudatosan sok mindent meg is lehet változtatni. Oda lehet figyelni arra, melyek azok a viselkedésformák, amelyek pozitív reakciókat váltanak ki a munkatársakból, és lehet annak megfelelően is tevékenykedni, bár hosszú távon nagyon nehezen lehet megváltoztatni egy személyiséget – ismerte el Klein Sándor.

Résen kell lennie a vezetőknek

A megfelelő munkahelyi légkör kialakításában nagy a vezetők felelőssége. A munkapszichológus szerint a jó vezetőnek észre kell vennie, ha valaki elmagányosodik, vagy elmagányosítják egy egyébként jól működő csapatban. Erővel persze nem lehet kezelni a problémát, de meg kell próbálni kideríteni, mi lehet az oka, majd változtatni rajta, méghozzá az illető a közösség számára hasznos tulajdonságainak kiemelésével.

Szélsőséges eset az úgynevezett munkahelyi mobbing, amikor valakit kifejezetten kitaszítanak a közösségből. A vezetőnek törekednie kell arra, hogy ezt a fajta személyiséget és légkört veszélyeztető magatartást megakadályozza. Ellenkező esetben nagyon súlyosan károsodhatnak a dolgozók és a munkahely is – mondta.

Jól kell igazolni

A megfelelő légkört nem lehet másként megteremteni, csak úgy, ha a megfelelő emberek kerülnek a megfelelő pozíciókba, ezért rendkívül fontos a cégek részéről a kiválasztás folyamata. Vannak olyan típusú munkavállalók, akik nem valók bizonyos vállalati kultúrákba, feladatokra.

Ahol fontos az együttműködés, a csapatmunka, a kommunikáció, a proaktivitás, és valaki nem rendelkezik a munkakörhöz szükséges kompetenciákkal, akkor előbb-utóbb rosszul érzi majd magát, és elszigetelődik. Ennek megelőzése a vállalat, vagy a cég felelőssége, illetve az is, hogy a felvétel után mennyit törődik a dolgozók mentális egészségével. A hosszú távú eredményes és hatékony munkavégzéshez motivált és jól teljesítő kollégák kellenek – világított rá Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke.



Magányos vezetők

A vezetőknek nemcsak a beosztottjaik, de saját problémáikat is kezelniük kell, hisz leggyakrabban ők élik a legmagányosabb életet a vállalaton belül. Minél feljebb áll valaki a ranglétrán, annál nehezebb tanácsot, segítséget kérnie, egyre távolabb kerülnek tőle a kollégák, mint emberek. Az elsőszámú vezető igazi magányos farkas, neki kell irányt mutatnia, rá néznek fel, ugyanakkor tartanak is tőle, így nem vesz részt annyira a kollektívában – fejtette ki Csaposs Noémi.

A vezetés nehéz feladat, bizonyos értelemben minden vezető egyben beosztott is, különösen a középvezetők. Könnyen két tűz közé kerülhetnek, egyrészt megpróbálnak megfelelni a főnökeiknek, másrészt motiválniuk kell a beosztottjaikat. Különböző tréningekkel, coachinggal lehet segíti a munkájukat, és az egyéni támogató módszer kiterjedhet arra is, hogy miként oldják meg a magányosságukat és hogyan javítsák mentális állapotukat, ami pozitív hatással bír a beosztottjaik motivációjára és a munkahelyi légkörre egyaránt – húzta alá.