Japán kutatók 30 éve fagyasztott állapotban tartott mikroszkopikus élőlényeket élesztettek sikeresen újra, egyikük még szaporodott is.
A medveállatkák apró, vízben élő organizmusok. Testük szegmentált, nyolc lábuk van, testhosszuk körülbelül 1 milliméter. A világon mindenütt megtalálhatóak, képesek életben maradni szélsőséges nyomáson, sőt néhány napig az űr vákuumában is boldogulnak. A kutatók szerint mindez összefüggésben állhat rendkívüli génállományukkal, amelynek közel 18 százaléka más élőlényektől - úgymint növényektől, gombáktól, baktériumoktól és vírusoktól - származó genetikai anyagot tartalmaz.
A japán Nemzeti Sarkkutató Intézet szakemberei 1983-ban antarktiszi fagyott mohamintákban lelték meg őket, a mintákat bő 3 évtizeden át mínusz 20 fokos hőmérsékleten tartották. (Eredetileg is mohákat akartak begyűjteni, a minták történetesen két fagyott medveállatkát és egy petét öleltek fel.)
A medveállatkákat újraélesztettek. Egyikük 20 nap után elpusztult, a másik viszont sikeresen párosodott egy harmadik, fagyott petéből kikelt egyeddel. Tizenkilenc petét rakott le, 14 ki is kelt.
Medveállatka mikroszkóp alatt. (Fotó: AFP)
Az apróságok lefagyasztva az úgynevezett kriptobiózis állapotába kerülnek, ekkor anyagcsere-folyamataik leállnak, életjeleket sem produkálnak. A kutatók szerint az új vizsgálat igencsak meghosszabbítja a medveállatkák túlélésének ismert időtartamát. A korábbi túlélési rekord kifejlett medveállatkáknál fagyott körülmények között nyolc év volt.
A kutatók azt tervezik, megvizsgálják a medveállatka génjeit érintő károsodásokat és a regenerálódást elősegítő funkciókat, hogy alaposabban feltérképezhessék a hosszú távú túlélést biztosító mechanizmust.
Míg a vizsgált medveállatkák igen szívósnak bizonyultak, a fagyott állapotú túlélési rekordot nem ők, hanem egy fonalféreg (Tylenchus polyhypnus) tartja, amely közel 39 évet élt ilyen állapotban túl.
A vizsgálatot még 2014-ben végezték el, de az eredményeket csak most tették közzé a japán szakemberek.