Bő kétmillió éve a nagy termetű tengeri állatok, úgymint cápák, bálnák, tengeri madarak és teknősök harmada kipusztult. A korábban ismeretlen kihalási esemény nemcsak a Föld történelmi biodiverzitására, hanem a fennmaradt ökoszisztémákra is figyelemre méltó hatással járt.
A szárazföldi megafauna egy részének, többek között kardfogú macskáknak és mamutoknak kihalása a jégkorszak idején jól ismert. A Zürichi Egyetem és a berlini természetrajzi múzeum szakemberei feltárták, hogy hasonló kihalási esemény zajlott le korábban, az óceánokban.
A nemzetközi csapat a pliocén- és pleisztocénkori (Kr. e. 4,3 millió – 9700 évvel ezelőtti időszak) tengeri megafauna kövületeit vette szemügyre.
Ebben az időszakban élt a valaha ismert legnagyobb cápa, a Carcharocles megalodon is, amely bő 20 millió éven át uralta a tengereket. A kolosszális, akár 18 méteresre is megnőtt ragadozó elpusztíthatatlannak tűnt, státusza máig legendás.
Megalodon. (Fotó: Shutterstock)
Catalina Pimientónak, a vizsgálat vezetőjének szavai szerint a Megalodon globálisan elterjedt volt egy olyan időszakban, amikor az óceánok melegebbek voltak, mint napjainkban. Kutatásuk azt sugallja, hogy az óriási hal kozmopolita volt, különféle földrajzi szélességeken élt, mivel az óceáni hőmérséklet nem korlátozta be mozgását, emellett tudvalevő, hogy a sekély vizek óvodaként szolgáltak utódainak.
Tehát az élet eléggé kellemes volt a csúcsragadozónak, mígnem bekövetkezett a katasztrofális esemény. A kutatók megállapításai szerint azonban a Megalodon nem egymagában pusztult ki 2,6 millió éve, hanem az összes nagy testű tengeri faj mintegy harmada elhullott a tömeges kihalás során.
Ennek folytán az ember már teljesen másfajta és igencsak megcsappant diverzitású megafauna-közösségekkel találkozott a tengereken. Az újonnan felfedezett kihalási esemény ráadásul a tengeri emlősökre is hatással volt, sokféleségük 55 százalékát veszítették el.
A kutatók eredményeiket metaelemzésre alapozták, amelynek során számos korábbi tanulmányt vizsgáltak át a cápák, tengeri emlősök, tengeri madarak és teknősök kövületeit illetően. Kiderült, hogy a Megalodon mellett a nagy testű tengeri tehenek, és a szilás cetek bizonyos fajai is eltűntek 2-3 millió éve. Ezenfelül a tengeriteknős-fajok 43, a tengerimadár-fajok 35, míg a cápák 9 százalékának veszett nyoma.
Jegesmedve Alaszkában. (Fotó: AFP)
A kihalás kiváltó okait egyelőre nem tudják pontosan meghatározni, de úgy hiszik, hogy az erőteljes tengerszint-ingadozások egybeestek vele. A part menti élőhelyek ennek folytán jelentősen beszűkültek, a Megalodonnak táplálékot nyújtó tengeri emlősök hanyatlásnak indultak, miközben újabb versenytársak jelentek meg.
A kutatók szemrevételezték az úgynevezett funkcionális diverzitást is, ez általában az élőlényeknek a közösségekben és ökoszisztémákban megmutatkozó jellegzetességeit és magatartását öleli fel. Az eredmények szerint a tengeri ökoszisztémában az ökológiai funkciók teljes sokféleségének 17 százaléka tűnt el, 21 százalék pedig megváltozott.
Mindez súlyosan érintette a melegvérű állatokat, azt sugallva, hogy az ebbe a csoportba tartozó, termetes fajok védtelenebbek lehetnek a kihalással szemben, amikor környezetükben nagyobb változások zajlanak le. Míg a Megalodon és jó néhány társa eltűnt, addig viszont megjelent a jegesmedve, a viharfecske és a pingvin.
A vizsgálatról a Nature Ecology & Evolution folyóirat számolt be.
