Ősemberek DNS-ére bukkantak barlangi üledékekben

Kutatók kidolgoztak egy új módszert hominina DNS kivonására barlangi üledékekből, akár csontmaradványok hiányában is.

Míg számos prehisztorikus lelőhely akad Európában és Ázsiában, ahol eszközök és egyéb, ember alkotta tárgyak találhatóak, az ősemberek csontmaradványai mégis ritkák. A Max Planck Intézet szakemberei ennélfogva újfajta módszert kerestek, amivel fellelhető az ősi emberi DNS. Hét régészeti lelőhelyről begyűjtött üledékmintákból apró DNS-töredékeket „halásztak ki”, ezek valamikor több emlősfajhoz, köztük kihalt rokonainkhoz tartoztak.

Örökítőanyagot sikerült kinyerniük Neander-völgyiektől négy lelőhely üledékeiben, illetve olyan rétegekben, ahol nem is fedeztek fel hominina maradványokat. Emellett gyenyiszovai DNS-t is találtak az oroszországi Gyenyiszova-barlang üledékeiben. Az új fejlesztések elősegíthetik, hogy a kutatók emberi maradványokat nem nyújtó, prehisztorikus lelőhelyek korábbi lakosainak genetikai rokonságát feltárják.

Kihalt rokonaink genetikai állományának vizsgálatával a kutatók fel tudják tárni saját fejlődéstörténetünket is. Viszont az ősember-maradványok igen ritkák, emellett nem mindig elérhetőek vagy éppen alkalmasak genetikai elemzésre. Matthias Meyer, a vizsgálat egyik szerzője szavai szerint tudvalevő, hogy az üledékek számos komponense meg tudja kötni a DNS-t. Ennélfogva arra a döntésre jutottak, hogy közelebbről szemügyre veszik, a hominina örökítőanyag fennmaradhat-e a régészeti lelőhelyek üledékeiben.

Illusztráció -Neander-völgyi. (Fotó: Shutterstock)

Illusztráció -Neander-völgyi. (Fotó: Shutterstock)

Ennek érdekében összefogtak hét lelőhelyen ásatásokat folytató kutatókkal Belgiumban, Horvátországban, Franciaországban, Oroszországban és Spanyolországban. Összességében a 14 ezer évtől a bő 550 ezer évvel ezelőtti időtartományt lefedő üledékmintákat szedtek össze.

Mitokondriális DNS – a sejtek energiagyáraiból, a mitokondriumokból származó genetikai anyag – töredékeit gyűjtöttek be és elemezték ki. Tizenkét emlőscsaládhoz sikerült hozzákapcsolni őket, ezek között a gyapjas mamuthoz és rinocéroszhoz, a barlangi medvéhez és hiénához hasonló kihalt fajok is vannak.

Ezt követően kifejezetten hominina DNS-t kerestek a mintákban. Négy lelőhely kilenc mintájában elegendő mennyiségben találtak a további elemzésekhez: nyolc minta Neander-völgyi mitokondriális DNS-t ölelt fel egy vagy több egyéntől, míg az egyikben gyenyiszovai örökítőanyagára bukkantak. Ezek a kutatók szerint valószínűleg emberi salakanyagból vagy rothadó lágyszövetből eredeztethetőek.

A minták többsége emellett olyan régészeti rétegekből vagy lelőhelyekről származott, ahol korábban nem találtak Neander-völgyi csontokat vagy fogakat.

Svante Pääbo, a vizsgálat társszerzője szerint a hominina DNS kinyerésével meg tudják erősíteni az ősemberek jelenlétét olyan helyszíneken vagy régiókban, ahol más módszerekkel ez lehetetlen. Mindez szerinte megerősíti, hogy az üledékek DNS-elemzése nagyon hasznos régészeti eljárás, ami a későbbiekben rutinná is válhat.

A kutatók tanulmányát a Science folyóirat közölte.