Tovább fehéredik a Nagy-korallzátony

Az egymást követő évek precedens nélküli korallkifehéredése Ausztrália Nagy-korallzátonyának mintegy kétharmadát károsította már a légi felvételek alapján. A kifehéredés, avagy az algák elvesztése nagyjából 1500 kilométeres részét érinti. A legfrissebb károk a középső szekcióra koncentrálódnak, míg a tavalyi folyamat leginkább az északi részt érintette.

A szakértők attól félnek, hogy a két esemény időben egymáshoz való közelsége kevés esélyt ad a sérült koralloknak a regenerálódásra.

Terry Hughes, a James Cook Egyetem professzora a BBC-nek kifejtette, a kormányoknak mielőbb tenniük kell valamit a klímaváltozás ügyében a további kifehéredéseket megakadályozandó. Szavai szerint 1998 óta négy ilyen eseményt dokumentáltak a zátonyon, az időbeli hiátus közöttük lényegesen ingadozott, de a jelenlegi a legkisebb ilyen távolság két kifehéredés között.

Az Ausztrál Kutatótanács által április 10-én közreadott felvételen a Nagy-korallzátony kifehéredés sújtotta koralljai látszanak Queenslandnél. (Fotó: EPA/Greg Torda/ARC Centre)

Az Ausztrál Kutatótanács által április 10-én közreadott felvételen a Nagy-korallzátony kifehéredés sújtotta koralljai látszanak Queenslandnél. (Fotó: EPA/Greg Torda/ARC Centre)

Úgy hiszi, az idei kifehéredést a túlságosan meleg tengervíz váltotta ki. Hughes a leginkább érintett terület felett vizsgálódott repülőgépéről, míg közel 200 búvár a víz alatt mérte fel a pusztítást.

A kutató úgy véli, körülbelül 9 hónapba telik, mire felderíthetik, a kifehéredett koralloknak hányad része pusztul el, de ő attól fél, hogy a központi zátonyt ért idei kár mértéke csaknem olyan súlyos lehet, mint az északit tavaly elérő, amikor is az ott élő korallok 67 százalékának vége volt. A 2016-17-es összesített felméréseik szerint a Nagy-korallzátonynak mára kétharmada nagyon súlyosan degradálódott.

Az Ausztrál Kutatótanács korallzátonyokkal foglalkozó szakemberei mintegy 8000 kilométeres területen közel 800 zátonyt vizsgáltak meg. Az eredmények szerint csak a déli szekció maradt viszonylag ép.

Az Ausztrál Kutatótanács által április 10-én közzétett fotón levegőből vizsgálják a Nagy-korallzátony károsodott koralljait. (Fotó: EPA/Ed Roberts/ARC Centre)

Az Ausztrál Kutatótanács által április 10-én közzétett fotón levegőből vizsgálják a Nagy-korallzátony károsodott koralljait. (Fotó: EPA/Ed Roberts/ARC Centre)

Az idei kifehéredést ráadásul egyéb tényezők, többek között a töviskoronás tengericsillagok jelenléte és a rossz vízminőség is súlyosbíthatja. A Debbie-ciklon túl későn és túlságosan délre csapott le ahhoz, hogy hűtő hatása enyhíthette volna a kifehéredés mértékét.

A Sydney-i Műszaki Egyetem vezető zátonykutatója, David Suggett szerint a megfelelő regenerálódáshoz az érintett koralloknak muszáj kapcsolatban állniuk a kifehéredéstől megkíméltekkel. A friss felmérés arról tanúskodik, hogy ez a kapcsolatrendszer veszélybe került.

Úgy hiszi, ha a kifehéredési események éves szinten kezdenek el megjelenni a Nagy-korallzátony egyes területein, akkor alááshatják a koralloknak a szomszédos zátonyokkal való kapcsolattartására alapozott lehetséges regenerációját.

Az Ausztrál Kutatótanács által április 10-én közzétett fotón a Nagy-korallzátony károsodott koralljai láthatóak Queenslandnél. (Fotó: EPA/Bette Willis/ARC Centre)

Az Ausztrál Kutatótanács által április 10-én közzétett fotón a Nagy-korallzátony károsodott koralljai láthatóak Queenslandnél. (Fotó: EPA/Bette Willis/ARC Centre)

A legfrissebb kifehéredési hullám ráadásul az ilyen folyamatokhoz korábban hozzárendelt El Niño nélkül ment végbe.

A kifehéredést a melegedő tengervíz váltja ki, a folyamatot súlyosbíthatja az ember elősegítette klímaváltozás. A folyamat során a nyomás alá került korallok elűzik a nekik színt adó algákat, az úgynevezett zooxantellákat. A megfelelő körülmények helyreállásával regenerálódhatnak, de ez évtizedekbe telhet, ha pedig a nyomás fokozódik, a korallok elpusztulhatnak.

A zátony 1981-ben kapta meg a világörökségi címet. Az ENSZ szerint az összes ilyen hely közül a legváltozatosabb élővilág otthona, ennélfogva tudományos és természeti értéke felbecsülhetetlen.