Az egymást követő évek precedens nélküli korallkifehéredése Ausztrália Nagy-korallzátonyának mintegy kétharmadát károsította már a légi felvételek alapján. A kifehéredés, avagy az algák elvesztése nagyjából 1500 kilométeres részét érinti. A legfrissebb károk a középső szekcióra koncentrálódnak, míg a tavalyi folyamat leginkább az északi részt érintette.
A szakértők attól félnek, hogy a két esemény időben egymáshoz való közelsége kevés esélyt ad a sérült koralloknak a regenerálódásra.
Terry Hughes, a James Cook Egyetem professzora a BBC-nek kifejtette, a kormányoknak mielőbb tenniük kell valamit a klímaváltozás ügyében a további kifehéredéseket megakadályozandó. Szavai szerint 1998 óta négy ilyen eseményt dokumentáltak a zátonyon, az időbeli hiátus közöttük lényegesen ingadozott, de a jelenlegi a legkisebb ilyen távolság két kifehéredés között.
Úgy hiszi, az idei kifehéredést a túlságosan meleg tengervíz váltotta ki. Hughes a leginkább érintett terület felett vizsgálódott repülőgépéről, míg közel 200 búvár a víz alatt mérte fel a pusztítást.
A kutató úgy véli, körülbelül 9 hónapba telik, mire felderíthetik, a kifehéredett koralloknak hányad része pusztul el, de ő attól fél, hogy a központi zátonyt ért idei kár mértéke csaknem olyan súlyos lehet, mint az északit tavaly elérő, amikor is az ott élő korallok 67 százalékának vége volt. A 2016-17-es összesített felméréseik szerint a Nagy-korallzátonynak mára kétharmada nagyon súlyosan degradálódott.
Az Ausztrál Kutatótanács korallzátonyokkal foglalkozó szakemberei mintegy 8000 kilométeres területen közel 800 zátonyt vizsgáltak meg. Az eredmények szerint csak a déli szekció maradt viszonylag ép.
Az idei kifehéredést ráadásul egyéb tényezők, többek között a töviskoronás tengericsillagok jelenléte és a rossz vízminőség is súlyosbíthatja. A Debbie-ciklon túl későn és túlságosan délre csapott le ahhoz, hogy hűtő hatása enyhíthette volna a kifehéredés mértékét.
A Sydney-i Műszaki Egyetem vezető zátonykutatója, David Suggett szerint a megfelelő regenerálódáshoz az érintett koralloknak muszáj kapcsolatban állniuk a kifehéredéstől megkíméltekkel. A friss felmérés arról tanúskodik, hogy ez a kapcsolatrendszer veszélybe került.
Úgy hiszi, ha a kifehéredési események éves szinten kezdenek el megjelenni a Nagy-korallzátony egyes területein, akkor alááshatják a koralloknak a szomszédos zátonyokkal való kapcsolattartására alapozott lehetséges regenerációját.
Az Ausztrál Kutatótanács által április 10-én közzétett fotón a Nagy-korallzátony károsodott koralljai láthatóak Queenslandnél. (Fotó: EPA/Bette Willis/ARC Centre)
A legfrissebb kifehéredési hullám ráadásul az ilyen folyamatokhoz korábban hozzárendelt El Niño nélkül ment végbe.
A kifehéredést a melegedő tengervíz váltja ki, a folyamatot súlyosbíthatja az ember elősegítette klímaváltozás. A folyamat során a nyomás alá került korallok elűzik a nekik színt adó algákat, az úgynevezett zooxantellákat. A megfelelő körülmények helyreállásával regenerálódhatnak, de ez évtizedekbe telhet, ha pedig a nyomás fokozódik, a korallok elpusztulhatnak.
A zátony 1981-ben kapta meg a világörökségi címet. Az ENSZ szerint az összes ilyen hely közül a legváltozatosabb élővilág otthona, ennélfogva tudományos és természeti értéke felbecsülhetetlen.