Feromonokkal ejthetik csapdába a korallpusztító tengericsillagokat

A töviskoronás tengericsillagok által egymás elérésére használt, egyedülálló üzenetküldő rendszer lehet a záloga a Nagy-korallzátony megmentésének a ragadozók pusztító támadásaitól.

Ausztrál és japán kutatók azt követően fedezték fel a gyenge pontot, hogy szekvenálták a tengericsillag genomját ama projekt részeként, amelynek célja biológiai megoldást kifejleszteni a korallokat pusztítók ellen. A töviskoronás tengericsillag (Acanthaster planci) a világörökségként számon tartott Nagy-korallzátonyra leselkedő egyik legsúlyosabb fenyegetés a korallkifehéredés és a ciklonok okozta károk mellett.

A vizsgálatot vezető házaspár Bernard Degnan és Sandie Degnan csapatával úgy hiszi, a vonzalom erejét használhatják ki a zátony legádázabb ellenségének távol tartására. A Nature folyóiratban feltárták, hogy a tüskésbőrűek tömegesen gyülekeznek egy feromon kibocsátásának hatására: az illatanyagot a kutatóknak sikerült dekódolniuk, ezáltal a kártevőket csapdába lehet csalni.

Korallokkal táplálkozó töviskoronás tengericsillagok. (Fotó: AFP)

Korallokkal táplálkozó töviskoronás tengericsillagok. (Fotó: AFP)

Bernard Degnan szavai szerint az eleve több fronton harcoló Nagy-korallzátonyra, és az indo-csendes-óceáni régió egyéb ilyen képződményeire ezek a tengericsillagok nagyon veszélyesek, hiszen egyetlen nőstény képes 120 millió utódnak életet adni a szaporodási időszakban.

Degnan szerint a tengericsillagok teljesen le tudnak tarolni egy zátonyt. Mindez persze függ az áradat sűrűségétől, de szélsőséges esetekben akár 150 ezer csillag is lehet a zátony egyetlen négyzetkilométerén, némelyiküknek átmérője ráadásul elérheti a fél métert.

Már több millió dollárt költöttek különféle módszerekre a töviskoronás tengericsillagok befogására, most viszont a csapat fellelte azokat a géneket, amelyeket az állatok a kommunikációhoz használnak.

Kiindulásként a kutatók szekvenálták a Nagy-korallzátonyról és Japánban begyűjtött tüskésbőrűek genomját, illetve a szaporodási időszakban általuk kibocsátott vízsugarakat. A csillagok “kiszagolják” a vízsugárban lévő különféle vegyületeket, amelyekkel el tudnak jutni a szaporodási helyhez. Úgy hiszik, az állatok eme kémiai jelzések révén ismerik fel és közelítik meg egymást.

Nagy-korallzátony. (Fotó: AFP)

Nagy-korallzátony. (Fotó: AFP)

A csapat izolálta a gyülekező tengericsillagok kibocsátotta tengervízben lévő molekulákat, és megtalálta a fehérjéket génállományukban is. Úgy hiszik, a proteinek révén egyfajta környezetre ártalmatlan csalikat alkothatnak meg, amellyel egy helyre vonzhatják az állatokat, majd nagy tömegben begyűjthetik őket.

Amellett, hogy eredményeik elősegíthetik a tengericsillagok kontrollálását, Degnan szerint környezetvédelmi és gazdasági előnyeik is lehetnek, illetve hasonló megközelítést lehetne alkalmazni a tengeri csigák és más tengeri kártevők invázióinak kivédésére világszerte.

A vizsgálat azt is feltárta, hogy a japán és az ausztrál fajok genomja figyelemre méltóan hasonló. Ez fontos felismerés, mivel magával vonja, hogy bárhol fejlesztik is ki a biokontroll-technikát, mindkét régióban felhasználható lesz.