Áprilisban kezdődik a Szaturnusz-szonda "nagy fináléja"

A Szaturnusz körül 2004 óta vizsgálódó Cassini űrszonda figyelemre méltó történetének utolsó fejezetéhez érkezett. Április 26-án kezdi meg első merüléssorozatát az óriásbolygó és gyűrűi közötti 2400 kilométeres hiátusba, ami a misszió „nagy finálé” néven ismert lezárásának kezdete.

Húsz évvel felbocsátása és 13 évvel a szaturnuszi rendszerbe érkezése után a Cassini üzemanyaga igencsak fogytán van. 2010-ben a NASA úgy döntött, hogy szándékos merüléssel semmisíti majd meg a Szaturnusz légkörében, hogy így védje meg a planéta jövőbeli felderítésre alkalmas holdjait, különösképpen a potenciálisan lakható Enkeladuszt.

A Cassini-misszió utolsó fejezetének kezdete viszont sok szempontból olybá hat, mint egy teljesen új küldetés.

Az eddigi évek során megszerzett tapasztalatok birtokában a mérnökök olyan repülési útvonalat terveztek meg, amellyel maximalizálni lehet a szeptember 15-ét célzó, végzetes elmerülés felé haladó szonda útjának tudományos értékét. Amint a következő öt hónapban végső röppályáira áll, tudományos eredmények igen lenyűgöző tárházára is szert tesz.

A koncepciórajzon a Cassini a Szaturnusz északi féltekéje felett 22 nagy finálés merülésének egyike előtt. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

A koncepciórajzon a Cassini a Szaturnusz északi féltekéje felett 22 nagy finálés merülésének egyike előtt. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

A csapat abban reménykedik, hogy részletes betekintést nyerhet általa a planéta belső szerkezetébe és gyűrűinek eredetébe, az első mintákat gyűjtheti be atmoszférájából és a főgyűrűkből származó részecskékből, valamint az eddigi legközelebbi felvételeket készítheti el felhőiről és belső gyűrűiről.

Jelenleg a szondának elküldendő utasítások listájának (szekvencia) utolsó ellenőrzését végzik. A szekvenciát a tervek szerint április 11-én küldik el a Cassininek.

A szonda ezt követően rááll a nagy finálé pályáira, ehhez április 22-én utoljára repül el a Szaturnusz óriásholdjának, a Titánnak közvetlen közelében. Ahogyan missziója során számtalanszor, a hold gravitációja meghajlítja röppályáját, ezáltal ahelyett, hogy közvetlenül a gyűrűk külső pereme felől közelítené meg a Szaturnuszt, az égitest és gyűrűinek belső széle között halad majd el.

Earl Maize, a Cassini projektmenedzsere a NASA közleményében kifejtette, legjobb modelljeik alapján arra számítanak, hogy a hiátus a bolygó és a gyűrűk között nem rejt olyan nagy részecskéket, amelyek károsítanák a szondát. Ennek ellenére gondosan járnak el, és az első merülés folyamán a nagyméretű antennát egyfajta pajzsként használják fel, hogy megállapíthassák, a tudományos készülékeket biztonságosan be lehet-e vetni a későbbiekben eme környezetben.

A NASA látványos és érzelmes videóban foglalta össze a Cassini-missziót és a nagy finálét.

Szeptember közepén, egy távolabbi Titán-elrepülést követően a szonda pályája úgy módosul, hogy már egyenesen a bolygó felé halad. Szeptember 15-én merül el végleg a szaturnuszi légkörben, számos műszere küldi majd adatait, amíg csak lehetséges.

2004-es érkezése óta a Cassini távol maradt a bolygó jeges gyűrűanyagától, félreesőbb, biztonságosabb pályákon haladt, ahonnan a holdakat szemügyre tudta venni. Utolsó hónapjaiban azonban már sokkal több kockázatot vállalhatnak a kutatók.

A csapat igyekszik mindent megtenni, hogy minimalizálja a szondára leselkedő veszélyeket. Linda Spilker, a Cassini-csapat tagja a Space.com-nak kifejtette, egyelőre azt sem tudják, pontosan hol ér véget a D-gyűrű, többek között ezért is akarják védeni a szonda műszereit a részecskéktől, hiszen a Cassini „ballisztikus röppályán” lesz, vagyis óránkénti 122 ezer kilométeres sebességgel suhan majd.

Jim Green, a NASA bolygótudományi részlegének igazgatója hozzátette, mindenképpen kockázatos lesz a nagy finálé. A gyűrűanyag valójában hullik vissza a Szaturnuszra, és nem kellene belőle sok, hogy megálljt parancsoljon a sebes szondának.

A Cassini koncepciórajza a Szaturnusz légkörébe lépése előtt. Antennáját végig a Föld felé fordítja majd, hogy missziójának utolsó adatait is haza tudja küldeni. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

A Cassini koncepciórajza a Szaturnusz légkörébe lépése előtt. Antennáját végig a Föld felé fordítja majd, hogy missziójának utolsó adatait is haza tudja küldeni. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

A gyűrűs planétánál töltött ideje során a szonda számos izgalmas felfedezést tett, többek között globális óceánra lelt a jeges Enkeladusz hold belsejében, ami hidrotermális aktivitás jeleit is mutatja, valamint folyékony metántengereket figyelt meg a Titánon. Részletekbe menően tanulmányozta a bolygó gyűrűinek dinamikáját is, felfedte a bonyolult kapcsolatot bolygó, holdak és gyűrűk között.

A Szaturnusz egyedülálló környezete egyfajta természetes laboratóriumként működött, feltárva, miként keletkeznek és pusztulnak holdak. Ezt a tudást szélesebb kontextusba helyezve a kutatók alaposabban feltérképezhetik, miként formálódtak bolygók a Nap, és talán más csillagok körül. Röviden szólva, a Cassini begyűjtötte adathalmaz még évtizedekig leköti majd a szakembereket.

A 3,2 milliárd dolláros Cassini-Huygens-misszió – a NASA, az ESA és az Olasz Űrügynökség közös projektje – gyakorlatilag több évtizedes kalandos utazás volt a kutatóknak, végső merülésének három percre ezért igencsak keserédes pillanat lesz mindenkinek.