Vonulás közben is dalol a mezei pacsirta

„Szép a tavaszi zápor, a kikeleti ág, a langy eső zajától fölébredő virág, de vidorabb, tisztább a te friss muzsikád…” - írja Shelley a tavasz egyik első hírnökéhez, a mezei pacsirtához. A parányi dalnok egyike a legszebb hangú szólistáknak, már csak azért is mert a dallamnak nem csak íve, lelke is van.

Zsoldos Árpád ornitológus a Kossuth Rádió Hajnal-táj című műsorában kifejtette, a mezei pacsirta korán érkezik, hiszen rövid távú vonuló. Gyakran vonulás közben, a magasban is énekel. Ez azonban nem az igazi, revírt jelölő ének, hanem a hímek produkálta dal.

Külseje viszonylag jellegtelen, inkább rejtő színű. Verébnél kicsit nagyobb testű madár, színe a földét idézi. Felrepülve már feltűnőbb. A közismert búbos pacsirtához hasonlítható, de kicsit nyurgább, fején nem annyira hegyes a felmereszthető bóbita.

Pusztáink legjellegzetesebb madara ilyenkor keresi költőhelyét. A többi pacsirtához hasonlóan a pár a talajon alakítja ki fészkét, gödrökben, állatnyomokban, talajrepedésekben, amit a tojó aztán apró növényekkel bélel ki.

A fiókákat mindkét szülő gondozza, de arra gondosan ügyelnek, hogy rovarokkal a szájukban sose a fészek peremén landoljanak, hanem mindig kicsit távolabb, a ragadozók megtévesztésére.

Mezei pacsirta. (Fotó: AFP)

Mezei pacsirta. (Fotó: AFP)

Az ornitológus hozzátette, általában akkor látjuk és halljuk meg a mezei pacsirtát, amikor a magasban kering. Erről híres, májusi hajnalon már napfelkelte előtt hallani, ahogyan a földön énekelnek, a nappal együtt emelkednek a magasba, és a revír felett körbe-körbe repülve dalolnak. Az ének a területjelző hangjuk.

Ha mégis határt sért egy másik hím, akkor a dalnok hirtelen elhallgat, meredeken elkezd lefelé repülni, ekkor látni, hogy a másik, alacsony repülő egyedet üldözőbe veszi.

A revírek kijelölésére azért van szükség, mert bizonyos számú terület szükséges hozzá, hogy a fiókák felneveléséhez elegendő táplálékot össze tudják szedni. Ezt jelzi énekével a mezei pacsirta – magyarázza a szakember.