Hitt benne, hogy a határok és az útlevelek egy nap történelem lesznek - Stefan Zweig halálának évfordulójára

"Mi súlya lehet a munkámnak ezzel a valósággal szemben?" - kérdezte a '30-as években a száműzetésbe kényszerült, legnépszerűbb európai író, Stefan Zweig, miközben könyveit betiltották és elégették Ausztriában és Németországban. Az osztrák író, költő, műfordító hetvenöt éve, 1942. február 22-én hunyt el.

Stefan Zweig gazdag bécsi nagypolgári családban született 1881. november 28-án, apja Csehországból bevándorolt zsidó textilgyáros volt. Anyagi helyzetük lehetővé tette, hogy az ifjú Zweig a legjobb iskolákba járhasson: a bécsi és berlini egyetemen filozófiát, germanisztikát és romanisztikát tanult, majd 1904-ben Hippolyte Taine filozófiájáról írt disszertációjával bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Egyetemi évei alatt versekkel jelentkezett, és élénk műfordítói tevékenységet folytatott. Novelláinak első gyűjteménye 1904-ben jelent meg Erika Ewald szerelme címmel, korai elbeszélései az Arthur Schnitzler-féle pszichoanalitikus, dekadens impresszionista prózával mutatnak rokonságot.

Az egyetem elvégzése után – mivel teljes anyagi függetlenséget élvezett – utazni kezdett: bejárta egész Európát, és eljutott Amerikába, Indiába, Észak-Afrikába is. Utazásai során szoros barátságba került a legnagyobb belga költővel, Émile Verhaerennel és a nagy francia békeharcos-humanista íróval, Romain Rolland-nal, akinek életéről 1921-ben könyvet jelentetett meg.
Az első világháború idején egy Zürichben szerveződött értelmiségi csoport tagjaként a háború befejezéséért és az igazságos békéért szállt síkra. Az 1917-ben írott Jeremiás című háborúellenes drámája – ami miatt átmenetileg emigrációba is kényszerült – hűen tükrözi ekkori emberi-politikai állásfoglalását. Az emigrációból 1919-ben tért haza, salzburgi háza az európai szellemi értékekért küzdő értelmiségiek találkozóhelye lett. Ekkor kezdte írni esszéit, így születtek A világ építőmesterei címmel összefoglalt sorozat tanulmánykötetei, többek között Balzacról, Dickensről, Dosztojevszkijről, Nietzschéről, Stendhalról és Tolsztojról. 1927-ben jelent meg az olvasók körében nagy sikert aratott Csillagórák című történelmi tanulmánykötete, melyben az európai történelem 12 sorsdöntő pillanatáról rajzolt képet.

Stephan Zweig (Fotó: AFP/Collection Roger-Viollet)

Stefan Zweig (Fotó: AFP/Collection Roger-Viollet)

Ámok és Sakknovella

A húszas években írta meg legjobb novelláit is, amelyeknek érzékeny személyiségábrázolása a pszichoanalízis iránti érdeklődéséből fakadt. Az Ámok. A szenvedélyek lélektorzító hatásáról című elbeszélése a konvencionális előítéletek kényszere alatt önkívületig fokozódó szerelmi szenvedélyt ábrázolja, az 1927-es Érzések zűrzavara a Halál Velencében problematikáját fogalmazza meg empatikusan és megrázóan. A húszas évek végén kezdte írni történelmi személyekről (Fouché, Marie Antoinette, Stuart Mária) szóló regényes életrajzait, amelyek a két világháború között közkedveltek voltak.

1928-ban meghívták a Szovjetunióba a Lev Tolsztoj születésének századik évfordulóján rendezett ünnepségekre. Látogatása indította el műveinek orosz nyelvű kiadását, melyhez Gorkij írt előszót.

1934-ben a már Ausztriát is erősen fenyegető fasizálódás, a salzburgi otthonában tartott házkutatás miatt Londonba távozott. Itt írta meg egyetlen, késői regényét Nyugtalan szív címmel. 1940-ben Angliából New Yorkon keresztül Brazíliába utazott, itt született 1941-ben utolsó s talán legismertebb elbeszélése, az antifasiszta tárgyú Sakknovella.

Brazíliában kezdett önéletrajzi visszaemlékezéseibe, amelyek a személyes vonatkozásokat meghaladóan a korabeli osztrák társadalmi és kulturális élet sokoldalú rajzát adják. E munkája Búcsú a tegnaptól címmel csak halála után, 1945-ben jelent meg. (1981-ben Tandori Dezső fordításában újra kiadták A tegnap világa címen.)

Gondosan készült az önkéntes halálra

Az író a Brazíliában megkapott elismerés, tisztelet és szeretet ellenére sem tudta feledni hazáját, Ausztriát, ahol időközben a nácik sárba tiporták a nevét, írásait betiltották, könyveit máglyákon égették el. Elhatározása, hogy öngyilkos lesz, akkor vált véglegessé, amikor a rádiók és a lapok világszerte a német csapatok diadalmas előrenyomulásáról adtak hírt. Gondosan készült az önkéntes halálra, mindig magával hordta a mérget tartalmazó üvegcsét. Miután megható sorokban elbúcsúzott mindazoktól, akik közel álltak hozzá, 1942. február 23-án a hatvanéves író második feleségével, Charlotte Altmann-nal együtt a brazíliai Petropolisban búcsút mondott az életnek.

Staphan Zweig - Búcsú Európától. Jelenetfotó

Jelenet Stefan Zweig – Búcsú Európától című filmből – a főszerepben Josef Hader

Az író munkásságát, életét bemutató Stefan Zweig Központ Salzburgban található. Életének utolsó napjairól 2012-ben Párizsban jelent meg képregény, Laurent Seksik és Guillaume Sorel munkája. Az ő művei inspirálták Wes Anderson amerikai filmrendező 2014-es Grand Budapest Hotel című Oscar-díjas filmjét is.

Magyarországon bemutatás előtt áll Maria Schrader 2016-ban forgatott Stefan Zweig – Búcsú Európától című filmje, amely az emigrációba kényszerült író utolsó éveit mutatja be. „Úgy vélem, hogy az útlevelek és az országhatárok egyszer majd a múlté lesznek. Kétlem ugyanakkor, hogy ezt mi magunk még megérnénk.” – fogalmazza meg reményeit Európa jövőjéről Zweig a filmben.
A többek között Buenos Airesbe, Petropolisba és New York-ba kalauzoló, megrendítő erejű alkotás Ausztria hivatalos Oscar-nevezettje volt tavaly. Schrader filmje az ízig-vérig európai szerző utolsó éveit dolgozza fel és az író halálának 75. évfordulóján, március 23-án kerül a magyar mozikba.