A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizennegyedszer szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.
Az idei sasszinkron hétvége időjárása, és ennek köszönhetően a terepi viszonyok megnehezítették jó néhány, korábban felmért terület megközelítését, ezért csökkent kis mértékben a felmért terület nagysága az előző évihez képest, ami meglátszik a megfigyelt sasok és a résztvevő felmérők számában is – írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
Az egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson idén 357 felmérő vett részt országszerte. Érintették az ország legjelentősebb ismert sastelelőhelyeit, ebből következően a lehető legpontosabb képet alkothatják meg a szakemberek a hazánkban tartózkodó fajokról és egyedszámukról.
A közlemény szerint a 2017. évi sasszinkron során 554-562 közötti rétisast és 300-314 közötti parlagi sast sikerült megfigyelni. A fokozottan védett státuszukhoz viszonyítva nagynak tűnő számok ellenére a sasok természetesen még ma is nagyon ritkák. A fenti számok alapján a felmérés során bejárt sastelelőhelyeken, tehát a legsasosabb élőhelyeken is 100 négyzetkilométerenként mindössze átlag 4,5 rétisas és 2 parlagi sas került lencsevégre.
Illusztráció – Szirti sas Finnországban. (Fotó: AFP)
Hogy el tudjuk képzelni ezt a nagyságrendet – a legjobb sasélőhelyeken is átlagosan 3000 focipályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen rétisassal, míg a parlagi sas esetében ehhez már több mint 7000 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni – írja a közlemény.
A réti- és a parlagi sasok mellett 3 szirti sast és 2 fekete sast, valamint további 12 ragadozómadár-faj mintegy 6100 példányát is megfigyelték a szakemberek: úgymint vörös kányát (9), kékes rétihéját (611-623), barna rétihéját (365), karvalyt (170-172), héját (32), egerészölyvet (4172-4231), gatyás ölyvet (182-199), pusztai ölyvet (2), vörös vércsét (725-740), kerecsensólymot (30), vándorsólymot (32-33) és kis sólymot (15).
A nappali ragadozó madarak mellett baglyokat (erdei fülesbagoly: 25, réti fülesbagoly: 33, kuvik: 18) és ragadozó életmódú énekesmadarakat (holló: 60-61, nagy őrgébics: 111-112) is számoltak a felmérők, sőt néhány régióban a túzokokat (162-163) is számba vették.
