December 9-én újabb saját gyártású filmet mutat be a Netflix Spectral címen, melynek érdekessége, hogy teljes egészében Budapesten forgott, ráadásul számos jelenetében a magyar főváros különböző pontjai is megcsodálhatóak – a mozi kapcsán a színészgárda egyetlen magyar tagjával, Bányai Miklóssal, valamint a produkció script supervisorával, Winkler Gabriellával beszélgettünk.
Mint azt a Kaposváron, a Kossuth-díjas színházrendező, Babarczy László tanítványaként végzett színművésztől megtudtuk, a Spectral – megannyi megpróbáltatást eredményező – forgatása két éve, 2014-ben zajlott. A film alapötlete egyfajta természetfeletti erő tombolását, illetve annak megállítását járja körül – hőseink valamiféle láthatatlan energiamezővel küzdenek a budapesti utcákon.
A Spectralban Bányai mellett olyan színészek is feltűnnek a vásznon, mint az HBO Híradósok című sikersorozatából megismert Emily Mortimer, vagy a legutóbb Robert Zemeckis Kötéltáncában látott James Badge Dale. A két amerikai ráadásul Martin Scorsesével is dolgozott már – előbbi a Viharsziget, utóbbi a Tégla stábját erősítette.
Bányai Miklós, színművész / Fotó: Trokán Nóra
Voltak gondok
Bányai mindössze három napot töltött kamera előtt. Mint mondja, nem kivételes helyzet, hogy egy produkció nem látja előre, miként állnak majd össze a forgatási napok, illetve mi is a cél egy bizonyos szereppel, és ez itt sem volt másképp. Amellett, hogy az ember tudja, karaktere nem lesz jelentős a filmben, egy színésszel az is megeshet, hogy bizonyos alakításait később a vágóasztalnál húzzák meg, ne adj isten, teszik visszavonhatatlanul tönkre. Persze csak annyira, hogy az általa támogatott fő logikai szál még követhető legyen – elvégre a stúdiók számára a mozi nem szellemi, hanem üzleti termék.
Reed Hastings, az amerikai Netflix online tévészolgáltató vállalat társalapító-vezérigazgatója. Fotó: MTI/EPA/Herbert Neubauer
„A projekt minden részleg számára komoly kihívásnak bizonyult” – mondta Winkler, aki script supervisorként a rendező és a vágó között képez hidat – ő felel a kontinuitásbeli kapcsolódásokért, illetve segít a színészeknek a szövegtanulásban. Mint mesélte, napközben rendre módosult a forgatókönyv, továbbá folyamatosan változott a smink és a díszlet, ami számos jelenet újraforgatásához vezetett.
Fontos tudni, hogy a gárdát egy első filmes rendező, Nic Mathieu koordinálta. A reklámfilmeken szocializálódott direktor roppant tapasztalt, profi operatőrrel, Bojan Bazellivel dolgozhatott együtt, és mindketten a tökéletesség megszállottjai voltak. A francia kifejezetten jól szót értett a színészekkel, ugyanakkor eltökélt szándéka volt, hogy minden snitt tökéletes legyen, ez a maximalizmus pedig rengeteg időt emésztett fel, hiszen hosszú órák mentek rá az ideális fényviszonyok megteremtésére. Ebben persze kifejezetten kiemelkedő szaktekintély állt rendelkezésére Bazelli személyében, aki olyan nevekkel alkotott már együtt, mint a kultikus Mocskos Zsarut jegyző Abel Ferrara, vagy éppen a Karib-tenger kalózai trilógiát, illetve a japán A Kör remake-jét elkészítő Gore Verbinski.
Budapest szakmai vonzereje
A külföldi producerek nagyon jó véleménnyel vannak a magyar stábokról és rendre terjesztik is az igét, miszerint Budapesten minden filmes igény kielégíthető, ugyanakkor fővárosunk sokszínűsége és sokoldalúsága csupán a mozis berkekre korlátozódik. A tengerentúli nagyközönségnek javarészt fogalma sincs arról, hogy az általa nézett film Budapesten forgott, számára ugyanis – teszem azt – éppen Varsóként tálalják azt (a Spectral Kelet-Európában játszódik, egészen pontosan a moldáv Kisinyovban, azaz Kisjenőn). A város megannyi helyszínnek eladható – legutóbb például koreaiak hazudták Moszkvának, de emlékezhetünk a tavalyi, többek között Jude Law-val futott A Kémre, amiben mindjárt három metropolisznak állították be a magyar fővárost: Rómának, Párizsnak, sőt még Budapestnek is.
Win-win helyzet
Hamár hazánk filmes megbecsültségéről van szó, nem elhanyagolható az a tény, hogy Budapest történelmi szépségén túl a financiális megvalósítás szintén előszeretettel vonzza a nagyvilági szakembereket. „Az adóvisszatérítés mellett komoly csáberőnek számít, hogy egy hollywoodi produkció számára nálunk minden jóval olcsóbb” – hangsúlyozta Bányai. Legyen szó akár többnapos térfoglalási engedélyekről, vagy éppen a magyar filmes szakma színe-javának – az óceánon túli viszonylatban mérve – töredékáron való alkalmazásáról.
A magyar stábok ráadásul nem a féléves forgatási beosztáshoz szoktak, hiszen a hazai anyagi keretek között egy másfél órás film esetében is kénytelenek voltak 30 napra berendezkedni, vagyis képesek fáradtságot nem ismerve, éjt nappallá téve dolgozni, méghozzá világszínvonalon. Ez persze nem azt jelenti, hogy mifelénk egy-egy amerikai mozi hatod annyi idő alatt készül el, mindössze a forgatási terminus során tapasztalt munkamorál és szakmai etika szárnyalja túl a los angelesi módit.
Ezen tények ismeretében nyilván könnyű azt feltételezni, hogy a jenkik rabszolgasorba taszítják a fillérekért melózó közép-európai kisembert, ám az igazság kimerül annyiban, miszerint a hollywoodi húzónevek olcsóbban jutnak minőségi munkaerőhöz – itthon nagyjából 30 százalékát fizetik a náluk megszokott béreknek, ami viszont a magyaroknak még így is azonos arányú, azaz legalább 30 százalékos többletet jelent.
