Az Antarktisz valamikor tízméteres tengeri gyíknak adott otthont, amely a dinoszauruszok korának alkonyán tengeri hüllőkre vadászott.
A Kaikaifilu az óriási mosasaurusok új faját képviseli, 66 millió éves kőzetben lelték meg a kontinensen. 2010-ben egy chilei expedíció a Seymour-szigeten bukkant rá óriási koponyájának maradványaira.
A mosasaurusok nem dinoszauruszok voltak, hanem a modern gyíkok közeli rokonai, amelyek a krétakor tengereit uralták. A mai gyíkokkal ellentétben azonban az úszást segítő evezőszerű végtagjuk és hosszú, széles farkuk volt. Némelyikük csúcsragadozóvá vált, gigantikus méretekkel, ilyen volt a Tylosaurus.
A friss lelet előtt az antarktiszi kontinensről a Taniwhasaurus antarcticust ismerték a legnagyobb mosasaurusként, ennek csak koponyája mintegy 70 centiméteres volt. Érdekes módon az új faj ötmillió évvel fiatalabb nála, és közeli rokona. Ezenkívül az észak-amerikai Tylosaurussal is szoros rokonságban volt, annak ellenére, hogy bő 20 millió évvel később élt az ellentétes féltekéjén.
Koponyája a becslések szerint körülbelül 1,2 méteres – ami az eddigi legnagyobb déli mosasaurussá teszi -, aminek alapján testhossza legalább 10 méter lehetett. És míg hasonlít az észak-amerikai óriásokhoz, teljesen egyedülálló jellegzetességei is vannak, ezáltal kiérdemli az új nevet.
Illusztráció - Tylosaurus. (Fotó: Getty Images)
A kutatók Kaikaifilu herveinek nevezték el, részben Dél-Chile és Argentína őslakos Mapuche indiánjainak teremtéstörténete után. Kai-Kai filú a tengerek ura, a mindenható óriás hüllő, a szárazföldek urának, Treng-Treng filúnak riválisa. Az indiánok hite szerint folyamatos harcuk során mindketten szárazföldeket teremtenek a földrengések, vulkánok, szökőárak révén.
Fajnevét Dr. Francisco Hervé, a világhírű chilei geológus, és úttörő földtudományi Antarktisz-kutató után kapta.
Az új lelet előtt gyakran találtak fogmaradványokat kései krétakori kőzetekben a kontinensen. Az anatómiai jellegzetességek alapján több mosasaurusfajhoz kötötték őket, amelyeket korábban az északi féltekéjéről ismertek.
A Kaikaifilu állkapcsa viszont most felfedi, hogy eme eltérő típusú fogak többsége megtalálható volt a fajnál (heterodont fogazat), ami felveti a lehetőséget, hogy kissé túlbecsülték az antarktiszi mosasaurusok sokféleségét.
A dinoszauruszok korának alkonyán az antarktiszi klíma sokkal melegebb volt, a kontinens változatos ökoszisztémának adott otthont, ami néhány szokatlan küllemű hüllőt is felölelt.
A Kaikaifilu valószínűleg a kortársai szolgáltatta bőséges „büféből” táplálkozott, étlapján szerepelhettek a plesiosaurusok egyedülálló Aristonectinae csoportjának képviselői. Ezek a robusztus, hosszú nyakú hüllők bizonyos bálnákhoz hasonlóan nem hallal, hanem sokkal kisebb zsákmánnyal, szűrve táplálkoztak.
A vizsgálatról a Cretaceous Research folyóirat számolt be.
