Milyen következménye lenne a keselyűk eltűnésének?

A keselyűk a világ bizonyos részein nagy veszélyben vannak, ami biológusok friss kutatása szerint súlyos következményekkel járhat az ökoszisztémákra és az emberi populációkra.

A keselyűket elsősorban az általuk elfogyasztott dögök hordozta méreganyagok veszélyeztetik – írják a Biological Conservation folyóiratban. Sok kontinensen a megmérgezett tetemek áldozatai, a hatás ráadásul azért is súlyos, mert esetenként több száz keselyű is lakmározik ugyanazon tetemből. Ennek folytán a legtöbb keselyűfaj populációja világszerte hanyatlik vagy éppen már a kihalás peremén egyensúlyoz.

Elveszítésükkel más dögevők állományai felerősödnek, egyedik baktériumokat és vírusokat hurcolhatnak be az emberi városokba – írja Evan Buechley és Çağan Şekercioğlu, biológus.

Kondorkeselyű (Fotó: AFP)

Kondorkeselyű (Fotó: AFP)

2004-ben Şekercioğlu publikált egy tanulmányt, amelyben szemügyre vette az összes madárfaj kihalási rizikóját. Arra a következtetésre jutott, hogy a keselyűk a leginkább veszélyeztetett csoportot képviselik. Most a két kutató ennek nyomdokán megvizsgálta több mint 100 madárfaj – köztük a kizárólag dögökkel táplálkozó keselyűk 22 faját és más, szélesebb menüt követő dögevőket – kihalási kockázatát befolyásoló tényezőket.

Eredményeik azt sugallják, hogy számos örökölt jellegzetesség járulhat hozzá a keselyűk kihalási kockázatához, többek között nagy testtömegük, lassú szaporodásuk és igen specializálódott táplálkozásuk. Mindamellett ismét bebizonyosodott, hogy a rájuk leginkább veszélyes külső tényező a mérgezés.

Mérgezéses hullámok Amerikában, Indiában és Afrikában

A méreg számtalan formában érkezhet, Észak-Amerikában például a kaliforniai kondorkeselyű olyan súlyos hanyatlást élt meg, hogy 1982-re csupán 22 egyede maradt életben. Pusztulásának oka azokban a mérgező ólomgolyó-töredékekben keresendő, amelyek visszamaradtak a vadászok lelőtte zsákmány hátrahagyott zsigereiben. Intenzív védelmi programmal sikerült megmenteni a fajt, manapság bő 400 egyede él természetes környezetében Kaliforniában, Arizonában, Utahban és Alsó-Kaliforniában.

Barátkeselyűk (Aegypius monachus) döggel táplálkoznak Mallorcán, egy keselyűvédelmi alaptíványnál 2012-ben. (Fotó: Reuters/ Enrique Calvo)

Barátkeselyűk (Aegypius monachus) döggel táplálkoznak Mallorcán, egy keselyűvédelmi alaptíványnál 2012-ben. (Fotó: Reuters/ Enrique Calvo)

India a 90-es évek közepén élte át a súlyos keselyűpusztulást, a 2000-es évek elejére több mint 95 százalékuk eltűnt. Az állatorvosok által, a szarvasmarháknál használt diclofenac fájdalomcsillapító váltotta ki elhullásukat, ami igen mérgezőnek bizonyult rájuk nézve. A nemzetközi összefogás révén sikerült betiltani a gyógyszer állatorvosi alkalmazását, a keselyűpopulációk stabilizálódtak és regenerálódásnak indultak.

A madarak sorsa most leginkább a szubszaharai Afrikában katasztrofális, itt az emberek hathatós mérgekkel igyekeznek gátat szabni a ragadozó „kártevőknek”, úgymint oroszlánoknak és sakáloknak. A mérgek olyan erősek, hogy kaszkádszerűen haladhatnak végig az ökoszisztémán: madarak, emlősök és rovarok tetemét is gyakran megtalálják a mérgezett dögök közelében.

Domináns dögevőként a keselyűket tizedeli meg leginkább a mérgezés. Például amikor 2007-ben megmérgeztek egy elefántot Namíbiában, 600 keselyű esett a tetem áldozatául. Máskor a madarak orvvadászok áldozatai, akik szándékosan megmérgezik a dögöket, ezáltal a keselyűket is, hogy azok ne adhassák ki az illegálisan elejtett vadak nyughelyét.

Más fajok veszik át helyüket 

A keselyűk hiányában más dögevők kovácsolnak előnyt a tetemekből. Bizonyos becslések szerint Közép- és Dél-Amerikában, illetve Afrikában a keselyűk több húst fogyasztanak el, mint az összes húsevő együttvéve. Nélkülük a fakultatív dögevők – azok az állatok, amelyek a csak tetemekkel táplálkozó keselyűkkel ellentétben menüjükbe alkalmanként illesztik be a dögöt – egyedszáma felduzzad.

Keselyűk (Fotó: EPA/Marcelo Sayao)

Keselyűk (Fotó: EPA/Marcelo Sayao)

A hollók, patkányok kutyák állománya hirtelen gyarapodásnak indulhat, egészen addig a pontig, míg kiszorítják a még meglévő keselyűket. Az ilyen változások felboríthatják a táplálékláncok egyensúlyát, hiszen az ilyen ragadozók nemcsak dögökkel táplálkoznak, megtizedelik más élőlények populációit is.

Az emberre is veszélyes a változás

A keselyűk hanyatlásának azonban nemcsak az ökológiára van hatása. Nagyon hatékony dögevők, néha az elhullás után egy órán belül beazonosítják a tetem nyughelyét, el is fogyasztják, ezáltal meggátolják más bomlási folyamatok beindulását. Mivel pedig gyomruk igen savas, a tetemben előforduló szinte összes baktériumot vagy vírust megöli.

A kutatók szerint, a madarak igen ritkán lépnek kapcsolatba az emberrel, ezáltal egyfajta “sorompóként” funkcionálnak, amely megakadályozza, hogy a dögökben különféle kórok üssék fel fejüket és jussanak el az emberi populációkhoz. Más, fakultatív dögevők nem adaptálódtak ennyire, ezeket a betegségeket elterjeszthetik az emberek között, sokuk eleve megtelepedett már a városokban.

Pulykakeselyű (Fotó: AFP)

Pulykakeselyű (Fotó: AFP)

India ebből már ki is vette részét, hiszen a keselyűk hanyatlását követően nagyon elszaporodott az elvadult kutyák száma, mintegy hétmillióra. A potenciálisan dögöket is fogyasztó négylábúakat sejtették részben a veszettségjárvány kirobbanása mögött, amely 1992-2006 között 48 ezer emberrel végzett.

Bár az afrikai keselyűkrízisnek még nincs vége, a két biológus meg tudja jósolni, milyen következményekre lehet számítani az indiai tapasztalatok alapján. A hollók, sirályok, patkányok és kutyák egyedszáma fel fog duzzadni. Szerintük az indiai veszettségjárvány talán csak bevezető volt, hiszen a szubszaharai Afrika országai már eleve a legtöbb ilyen esetet könyvelhetik el a világon. A veszettség pedig csak egyike ama potenciális kóroknak, amelyeket a keselyűk kordában tarthatnak.

Buechley megjegyezte, a keselyűk a legérzékenyebb „kanáriknak” tekinthetőek ökológiai szempontból. A kaliforniai kondor története bizonyítja, hogy regenerálódásuk lehetséges, de nagyon nagy áron, amire nem biztos, hogy ezek az országok fel vannak készülve.

A kutatók ezért úgy vélik, jobb megoldás, ha már most invesztálnak a madarak védelmébe, hogy gátat szabjanak az említett problémáknak.