Hogyan óvható meg a Szigetköz és a Csallóköz élővilága?

1977 szeptemberében írta alá Magyarország és az akkori Csehszlovákia miniszterelnöke a bős-nagymarosi beruházás szerződését. A '80-as években több szervezet tiltakozott a vízi erőmű környezetromboló hatása miatt, majd 1989-ben Magyarország leállította az építkezést. A hágai bíróság ítélete mindkét országot elmarasztalta: hazánkat azért, mert egyoldalúan felmondta a szerződést, Csehszlovákiát pedig azért, mert folytatta a Duna elterelését. A jogutód Szlovákiával azóta sem sikerült megegyezni.

Ezért óriási jelentőségű, hogy nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémián magyar és szlovák kutatók, természetvédők és kormányzati tisztviselők azért gyűltek össze, hogy elkezdődhessen a vitás kérdések rendezése. A tanácskozáson először mutatták be és értékelték a Szigetköz és a Csallóköz rehabilitációjával kapcsolatos vizsgálati jelentéseket.

Baranyai Gábor az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa az M1 - Kék bolygó című műsorában kifejtette, a legakutabb kérdés a Szigetköz-Csallóköz, illetve a köztük lévő Öreg-Duna-meder rehabilitációja, mert ez az a terület, amelyet effektíve érintett a Duna elterelése.

1992-ben a tereléssel a Duna főmedre lesüllyedt, a mellékágaké pedig magasabbra került, meggátolva az élő, dinamikus kapcsolatot főmeder és mellékágai között, ezért az ágrendszerek jelentős része kiszáradt. A halak élettere a felére csökkent, mintegy 200 tonnányi pusztult el. Számos őshonos halfaj - a selymes durbincs és a réti csík - állománya is drasztikusan csökkent.

A szigetközi lipóti holtágból szinte teljesen eltűnt egyik legkülönlegesebb halunk. Ambrus András ökológiai szakreferens szavai szerint valamikor ez a lipóti morotva adott otthont a Szigetköz és a környék legnagyobb lápipóc-állományának. Az egykor kolokánban gazdag terület védett otthont nyújtott neki, de mára ez a vízi növény is nagyon kevés helyen fordul elő. Hozzátette, az eltereléskor a morotva kiszáradt, a halak elpusztultak, és azóta nincs lápi póc a területen.

A békaállomány is megsínylette a Duna elterelését. Gubányi András zoológus kifejtette, az elterelés után olyan drasztikus vízcsökkenés következett be a talajvízszint csökkenése miatt, hogy gyakorlatilag tizedére zsugorodott a kétéltűállomány a hullámtérben, ezek a folyamatok a mai napig tartanak.



Mivel pangó vízterek alakultak ki, új megoldást kellett találni. Fenékküszöböt alkalmaztak, amellyel sikerült a természetvédelmileg értékes magyar oldali hullámtér állapotát stabilizálni.

A Szigetköz egyik alapvető problémája viszont továbbra is az, hogy nincs elegendő víz a területen, mivel annak egy jelentős része a bősi erőmű üzemvíz-csatornájába kerül. A kevés víz pedig tovább alakítja a Szigetköz arculatát. Guti Gábor ökológus szerint ma azt látni, hogy a partszegélynél finom iszapos üledék rakódott le, ezekben a partszéli sávokban megjelent a hínár, sőt a szárazföldi növényzet is egyre jobban megtelepedik itt, ezáltal egyre szűkül a meder.

A korábban vízzel borított területek idővel fokozatosan szárazra kerülnek, a főágtól gátakkal elválasztott mellékágakba pedig nem tudnak bejutni a halak.

Tervek a Szigetköz és a Csallóköz élővilágának megóvására

Nagyon kevés olyan ártéri ökoszisztéma létezik Európában, mint a szigetközi. Degradációja olyan sajátos élővilágnak az eltűnését eredményezi, ami csak itt és csak ebben a térségben volt jellemző, és lehetne jellemző a jövőben is - fejtette ki a műsorban Gubányi András.

Ezért néhány évvel ezelőtt a magyar kormány az összes érintett tudományág képviselőjének bevonásával elkezdte vizsgálni a rehabilitáció lehetőségeit. A kutatók több száz éves térképes adatokat is feldolgoztak. Baranyai Gábor szavai szerint a 2010 márciusában elkészült tanulmányokat átadták Szlovákiának, a szlovák fél 2012-13-ban válaszolt rájuk. Kifejtette, jelenleg rendelkezésre áll egy olyan tudományos ismeretanyag, ami véleménye szerint támadhatatlan iránytű abban a tekintetben, hogy merre érdemes továbbindulni.

Abban egyetértés van, hogy az Öreg-Dunát és a két oldalán elhelyezkedő Szigetközt, valamint Csallóközt egységes ökoszisztémaként kell kezelni.

Amennyire csak lehetséges, kis léptékű, természet közeli megoldásokat szeretnének alkalmazni. Baranyai Gábor kifejtette, a műszaki beavatkozás modellje már részben megvan: létezik egy fenékküszöb, egy kőszórásos bukógát, ami Dunakilitinél jelenleg is a főmederbe beágyazva biztosítja, hogy a mellékágakba visszafolyjék a víz.

Ezen alapul jelenleg a Szigetköz vízellátása. A folyó medre azonban ma már nem oldalirányban változik, hanem mélyül, ami viszont nem igazán jó. Guti Gábor szavai szerint ez a medermélyülés azért is probléma, mert következtében a folyó menti területeken is csökken a talajvízszint, ami adott esetben az ottani növényzetet is veszélyezteti.

Az itt élő állatok fennmaradását is csak az élőhely védelmével lehet biztosítani. Az a cél tehát, hogy ez a természet segítségével jöjjön létre és abban a speciális dinamikában működjön, amely korábban jellemző volt. Mert jóllehet több víz kell a Szigetközben, de lápos területekre is szükség van, ahol megél például a lápi póc.



A különféle szitakötők, pillangók, kétéltűek is ebben a speciális ártéri élettérben érzik jól magukat. Ráadásul itt található meg Magyarország egyik legnagyobb kistavibéka-állománya is - hangzott el a műsorban.

A miniszteri biztos szerint a műszaki megoldások közül, úgy tűnik, a fenékküszöbös opciók a legjobbak. Alapvetően pozitív hatást gyakorolnának mind a felszín alatti vizek állapotára, mind a mellékágrendszereknek és részben a főágnak az ökológiai állapotára. Kifejtette, nagyjából 8 milliárd forintba kerülne egy fenékküszöb megépítése mindenféle áteresztő- és szabályozóművekkel, ebből négyre lenne szükség, kettőnek viselné a költségét Magyarország. Jelenleg a vízmegosztási ajánlatra várnak még Szlovákiától - tette hozzá Baranyai Gábor.

Úgy tűnik, Szlovákia is elkötelezett abban, hogy a régió ökológiai egysége helyreálljon. A magyar szakemberek azt remélik, hogy olyan ajánlat érkezik, amellyel a szigetközi-csallóközi kérdés természeti és árvízvédelmi szempontból végre hosszú távon rendezhető lesz.