Az Országos Erdészeti Egyesület éves szavazásán az egyik legsokoldalúbban felhasználható fafajunk, a hajdanán szent faként is tisztelt mezei szil győzedelmeskedett, és lett a 2016-os év fafaja.
Az év fája kezdeményezés célja a figyelemfelkeltés és a megóvás, olyan fafajok előtérbe helyezése, melyeknek komoly erdészeti jelentőségük van, ám a figyelem mégis elterelődött róluk - olvasható az egyesület közleményében.
Mezei szil. (Fotó: azevfaja.hu)
Az Országos Erdészeti Egyesület 20 éve indította útjára
Az év fája mozgalmat, amelyet 2013 óta online szavazás keretében bonyolít le. Mindez jó alkalom arra, hogy a három „döntős” fafajról, majd később a győztesről az adott esztendőben ismeretterjesztő és tudományos cikkek, népszerűsítő kiadványok jelenhessenek meg, és kicsit közelebb hozzák a szakemberekhez és a laikusokhoz is a kevésbé ismert fafajokat.
Emiatt elengedhetetlennek tartják az erdészeti szakmán kívüli szervezetek bevonását is: Az év fája – Az év madarához hasonlatosan – állandó elem lett általános és középiskolai tanulmányi versenyeken, erdei iskolák oktatásában, természetvédelmi témájú rendezvényeken és vetélkedőkön. Csak a 2010-es évek folyamán így kerülhetett középpontba az ezüst hárs, a tiszafa, a zselnicemeggy, a házi berkenye, a mezei juhar és tavaly a kocsányos tölgy, melyekhez most 2016-ban a mezei szil is csatlakozott.
Megőrzése kiemelt erdészeti feladat
A Pilisi Parkerdő Zrt. közleménye szerint a fafajból egész állomány található a Gödöllői Erdészeti Arborétumban. A mintegy 350 hektáron elterülő arborétum a természetben megtalálható fafajok és a nemesített erdészeti fajták génbankjaként, megőrzési és fenntartási céllal működik; erdészeti növénygyűjteményként, ahol a fafajok a velük kialakult társulásokban, erdőszerűen láthatóak.
Az arborétumban ma 147 fenyő és nyitvatermő, illetve 875 lombos fa és cserjefaj, -fajta, -változat illetve földrajzi változat található, köztük a 2016-os év fája címet kiérdemlő mezei szil állománya is. A fafaj nagy népszerűségének a szilfavész vetett gátat, amelyet először 1918-ban dokumentáltak, legutóbb pedig az 1960-as években kezdődött újabb járványhullám, amely napjainkban is tart.
A Zrt. ezért kiemelt fontosságúnak tartja a gödöllői arborétum növényállományának fenntartásához szükséges erdészeti kezelési feladatok elvégzését: a Valkói Erdészet 2012 októberétől kezdődően végzi az ezzel kapcsolatos munkálatokat, a mezei szil és a hozzá hasonló, veszélyben lévő fafajok ápolását és megőrzését az utókornak.
A mezei szil Európa nagy részén őshonos fafaj, magas hőigénye miatt elsősorban a sík- és dombvidékeket kedveli, emiatt középhegységekben csak az alacsonyabb régiókban található meg. Jellemző élőhelye a keményfás ligeterdő, ahol a kocsányos tölggyel, a magyar kőrissel és a vénic-szillel alkot állományokat. Magassága akár a 30 métert is elérheti.
Rendkívül kemény, rugalmas, nehezen hasadó és szívós fáról van szó, amely tulajdonságai miatt hajóácsolásra, víz alatti építkezésre és – a tölgyfával vetekedve – épületfának is kiváló. Kocsigyártók, asztalosok, tímárok és csőkészítők is szívesen dolgoztak vele, s belőle, de népi gyógyászatra is alkalmazták, míg lombja kérődző állatoknak szolgált takarmányul.
A mezei szil a csonkolásokat könnyen regenerálja, jól sarjad tuskóról és gyökérről is, a szomszédos egyedek gyökerei gyakran összenőnek, amelyen keresztül tápanyagcserét tudnak véghezvinni. Ezért lehetséges, hogy a kivágott egyedek tuskói gyakran tovább élnek.
Mezei szil. (Fotó: azevfaja.hu)
Ám bármennyire is szívós, a hazai szilfajok közül a legjobb regeneráló képességgel rendelkező fáról van szó, a mezei szil a szilfavész miatt napjainkra Európa-szerte visszaszorult. Az 1918-ban megjelent, majd az 1960-as években Észak-Amerikából ismét visszakerült szilfavész megtizedelte az európai szilfajokat, melyek közül legjobban a mezei szilt sújtotta.
A kórokozó gombája a fatest edényeit tömi el, aminek következtében a víz és az ásványi sók szállítása nehezebbé, vagy teljesen lehetetlenné válik. A megtámadott egyedeken először hervadásos tünetek jelentkeznek, majd gallyak, ágak pusztulnak el, és végül maga a fa is. Ez a problémakör is rávilágít arra, hogy az idegenből bekerült, invazív fajok mennyi gondot okozhatnak őshonos növény- és állatfajaink esetében áll a közleményben.
A közlemény szerint a 2016-os év fájának választott mezei szil a magyar táj eltűnőfélben lévő, egykor igen megbecsült eleme, megőrzése és ápolása fontos erdészeti feladat. Eötvös Károly a szilt egyenesen a magyarság nemzeti fájának tekintette, mivelhogy „ezer falu, város, halom, dűlő, határrész viseli a Szilas és Szilágy nevet. S ahol ez a név van: ott magyar lakik, ott magyar telepedett meg ezer év előtt.”
