70 ezer évvel ezelőtti óriási szökőár nyomait lelték meg

Egy kutatócsoport szerint, amikor a Zöld-foki-szigeteki Fogo tűzhányó megközelítőleg 70 ezer évvel ezelőtt a tengerbe omlott, 270 méteres hullám csapódott a közeli Santiago-szigetbe, manapság negyedmillió ember otthonába.

Ricardo Ramalho, a Bristoli Egyetem kutatója és csapata a Columbia Egyetemen tanulmányában kifejti, a vulkán azóta visszatért a katasztrófa előtti állapotába, és talán egy újabb összeomlás is bekövetkezhet. Sőt, úgy vélik, alábecsülhetjük a hasonló események kockázatát más vulkáni szigeteken.

A Fogo jelenleg 2830 méterre nyúlik a tengerszint fölé, körülbelül húszévente egyszer ébred fel, legutóbb tavaly ősszel tett így.

A megaszökőárak a definíció szerint legalább 100 méteresek kiindulópontjuknál. Összeghasonlításképpen, a japán Tohoku-földrengés 2011-ben 40 méteres hullámokat generált, míg a 2004-es indiai-óceáni szökőár hullámmagassága a 30 métert érte el.

Elméletileg akkor keletkezhetnek ilyen szökőárak, amikor nagy mennyiségű anyag zúdul az óceánba, például valamiféle űrvándor becsapódásakor, földcsuszamláskor, vagy vulkáni szigetek lejtő menti beomlásakor. Mostanáig azonban nem sok bizonyíték állt rendelkezésre olyan hirtelen vulkáni összeomlásról, amely elég nagy volt ahhoz, hogy megaszökőár szülessen.

Láva robban ki egy tűzhányóból a Fogo-szigeten Portela falu közelében 2014. november 28-án. (Fotó: Reuters/ Saulo Montrond)

Láva robban ki egy tűzhányóból a Fogo-szigeten Portela falu közelében 2014. november 28-án. (Fotó: Reuters/ Saulo Montrond)



Ramalho egy másik projekten dolgozva észlelte a Santiago-szigeten szétszóródott óriási kőtömböket, mintegy 220 méteres magasságban és 650 méterre a partvonaltól. Némelyik több mint 700 tonnás, és a part menti kőzetekhez hasonló összetételű, vagyis kitűnik az otthonául szolgáló fiatal vulkáni terepből.

A tömbökről szerzett adatokat az alacsonyabban fekvő területeken lerakódott kőzetüledékek mintázatával összehasonlítva megbecsülték a feltételezett hullám magasságát, útvonalát és időpontját. Az eredményeket aztán összevetették a Fogo 73 ezer évvel ezelőtti részleges összeomlásával. Úgy vélik, amikor a vulkán oldala beszakadt, mintegy 160 köbkilométernyi kőzetet zúdított egyszerre az óceánba, 170 méteres hullámot generálva, ami 55 kilométert tett meg Santiago partjaiig.

A kutatás eredményei megkérdőjelezik azt a korábbi vizsgálatot, amelynek feltételezése szerint az ilyen összeomlások fokozatosabban mennek végbe, és jóval kisebb hullámokat generálnak hosszabb időskálán.

Máig nem tudják, milyen gyakran vezetnek az összeomló vulkánok ilyen megaszökőárakhoz, de Ramalho csapata azt gyanítja, gyakoribbak lehetnek az ilyen esetek, mint eddig hitték.

Ramalho hangsúlyozta, hogy a vulkáni összeomlások nem mindig katasztrofálisak, és nem mindig hoznak létre ilyen megaszökőárakat. Eredményeik szerint viszont nem árt szemfülesnek lenni és nem alábecsülni az ilyen összeomlások és az általuk generált szökőárak veszélyét.

A vizsgálatot a Science Advances folyóirat közölte.