Már hagyomány, hogy minden év szeptemberének első szombatja hazánk legveszélyeztetettebb gerincesének, a rákosi viperának napja. Idén a faj megmentésért dolgozók öt hazai helyszínen felállított információs standoknál várják a látogatókat.
Az érdeklődők többek között megtudhatják, hogy melyek azok a könnyen azonosítható morfológiai jegyek, amelyek alapján megkülönböztethetjük a viperákat az ártalmatlan siklóktól, illetve megismerkedhetnek az eme ritka fajunk megvédésére tett erőfeszítésekkel is - írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Rákosi vipera (Fotó: MME)
A „viperás” standok a
Fővárosi Állat- és Növénykertben, a
Nyíregyházi Állatparkban, a
Szegedi Vadasparkban, a
Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, és a
Jászberényi Állat- és Növénykertben várják a látogatókat valamennyi korosztályból, 2015. szeptember 5-én 10.00-16.00 óráig.
Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1 millió forint. Nemzetközi szinten is felismerték kritikus helyzetét és felkerült a Berni Egyezmény II. Függelékébe, a World Conservation Union (IUCN) a veszélyeztetett kategóriába sorolta, szerepel a Washingtoni Egyezmény CITES I. Függelékében, a Berni Egyezmény HD II-es listáján is. A Berni Egyezmény további két, Magyarország felé tett ajánlása vonatkozik a rákosi vipera állományainak védelmére. A faj szerepel a Natura 2000 II. listáján és ennek köszönhetően az összes előfordulási helye bekerült a Natura 2000 Hálózatba. Ezeken a területeken a területkezelést alá kell rendelni a rákosi vipera élőhelyi igényeinek.
A program munkatársai igyekeznek eloszlatni a mérges kígyókkal kapcsolatos tévhiteket is. A rákosi vipera sem véletlenül szorul rá az emberi segítségre, miután a múlt században az intenzív mezőgazdálkodás, élőhelyeinek eltűnése és a szándékos pusztítás a kihalás szélére sodorta, pedig a mérges kígyók éppen olyan fontos részei a hazai faunának, mint más közkedveltebb állatfajok.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei és önkéntesei mindent megtesznek a faj stabil populációinak megteremtéséért. A kunadacsi Rákosivipera-védelmi Központban évente több száz vipera születik, az idén már 200, és a 2004-es megnyitása óta, több mint 2100 kisvipera jött világra. A 3-4 éves kort megérő egyedek szabadon engedésével növelik a vadon élő állományok méretét. Az erőfeszítéseket nemzetközi szinten is komolyan elismerik, 2015-ben ismét Európa legsikeresebb természetvédelmi programja közé választották az MME koordinálásával létrehozott Rákosivipera-védelmi LIFE programot.
A természetvédelmi projektek közül az 5 „Best of the Best” (Legjobb a Legjobbak között) közé került a „ A Rákosi vipera védelme a Kárpát-medencében” című projekt. Aki a Viperaközpontban szeretné megismerni az ott folyó munkát, annak 2015. szeptember 12-én, szombaton biztosítanak erre lehetőséget, a Viperaközpont őszi Nyílt Napján.
A
rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója. Mai állományai változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol az élőhely változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít. Téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat. A nőstények – a napsütötte napok számától függően – nyár végén, szeptember elején fialnak, általában 6-14 eleven utódot hozva világra, melyek 12-16 cm hosszúak és alig 2 g a súlyuk. Három-négyéves korukra válnak ivaréretté.
Egy rákosi vipera Péchy Tamás igazgató kezében a Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri boxainál. (MTI Fotó: Kovács Attila)
A fiatal egyedek elsősorban egyenesszárnyúakkal (sáskákkal, szöcskékkel, tücskökkel) táplálkoznak, míg a felnőtt példányok gyíkokkal, madárfiókákkal és rágcsálóivadékokkal egészítik ki étrendjüket. A rákosi vipera mérge egészséges felnőtt emberre veszélytelen, a marása bár fájdalmas, óvatos életmódja és kis fajszáma miatt ez manapság nagyon ritka. Számos állat étlapján szerepel. Az úgynevezett predátorok közé tartoznak a gólyafélék, gémfélék, rétihéják, a szalakóta, a fácán. Föld alatti búvóhelyéről kitúrja a vaddisznó, kiássa a róka és a borz is.
A közlemény szerint a jelenlegi populációk Magyarország csupán két területén: a Hanságban és a Kiskunságban, illetve Erdélyben maradtak fenn, az összes többi előfordulást mára már kipusztultnak tekinthetjük. Manapság a Hanságban két populációja ismeretes és a Kiskunságban tíznél kevesebb populációjáról van tudomásunk. A teljes hazai állomány 500 és 1000 példány között valószínűsíthető.
A rohamos térvesztés legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása. A korábban kiszámíthatatlan vízjárású területek a csatornák kiépítésének köszönhetően alkalmassá váltak nagytáblás művelésű hasznosításra, mely a gyepek nagy részének felszántását eredményezte. A megmaradt kaszálókon az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel járó gyephasználat a faj számára kedvezőtlennek bizonyult. Tovább ritkította állományait a kereskedelmi célú gyűjtés, és a szándékos pusztítás. A megmaradt, kis létszámú populációk sérülékenyekké váltak, s már kisebb lokális katasztrófák is elegendőek lehetnek felmorzsolódásukhoz - áll az MME közleményében.
