Tíz hónap alatt 33 ezer kilométert repült egy jeladós kékvércse

Az Ubul névre keresztelt kékvércse a 33 ezer kilométeres vándorlás során kétszer is átkelt a Földközi-tengeren, a Szaharán és az egyenlítői esőerdőkön. Keresztül-kasul bejárta dél-afrikai telelőterületét, Namíbia és Botswana vadregényes szavannáit.

Tavaly a kékvércse-védelmi LIFE+ program keretében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Bükki és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a romániai Milvus Csoport munkatársai az őszi vonulásban közösen szereltek műholdas jeladót kékvércsékre a Fekete-tenger partján. Köztük volt „Ubul”, egy akkor még átlagosnak ítélt, kifejlett hím is. Azonban a tavaly őszi és az idén tavaszi vonulás során bizonyította rátermettségét, hatalmas utat bejárva visszatért a Duna alsó folyásához - írja közleményében az MME.

Az idei tavasz különleges időjárási viszonyokat teremtett a dél-afrikai telelőterületekről az európai és közép-ázsiai fészkelőhelyekre tartó kékvércséknek. Már Közép-Afrikában jártak, amikor hetekig heves szembeszél lehetetlenítette el a sivatagon való átkelésüket. Ez a meteorológiai jelenség vélhetően pár évente jelentkezik csak ilyen hevességgel, egy átlagos évben nem nehezíti tavaszi hazajutásukat.

„Ubul” sok más kékvércsével együtt április közepétől június elejéig Ghána, Togo és Benin dombvidékein várta az átkeléshez szükséges feltételeket. Nem minden madár volt képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, a tavaly megjelölt tíz egyedből nyolc elhullott a vonulás során, „Ubul” mellett csak „Karma”, egy szintén a Fekete-tenger partján jelölt egyed ért vissza a költőterületre.

Kékvércse (MTI Fotó: H. Szabó Sándor)

Kékvércse (MTI Fotó: H. Szabó Sándor)



A vércsék egy része megpróbálta nyugatra megkerülni a Szaharát, soha nem látott számban lepték el Marokkót és az Ibériai-félszigetet. Sokan kisodródtak az Atlanti-óceán fölé és csak a szerencsésebbek értek partot a Kanári- vagy az Azovi-szigeteken. A hosszabb út egyes példányoknak sikerült is, 2015 tavaszán leolvastak a Kárpát-medencében jelölt vonuló színes gyűrűs kékvércsét Portugáliában és Spanyolországban, majd később Franciaországban és Svájcban is.

A kerülővel próbálkozó és a Nyugat-Afrikában várakozó madarak nagy része, így „Ubul” és „Karma” is csak későn, július elején tért vissza a költőterületre és megkésve vagy egyáltalán nem költött.

Ráadásul alig másfél hónap pihenést követően ezeknek a megkésett madaraknak is ismét útra kell kelniük, hiszen augusztus második felében elkezdődött a faj őszi vonulása. Ez azért is különleges, mert ezt csapatosan, közös éjszakázóhelyeken gyülekezve teszik. Az elmúlt évtizedben ötvennél is több ilyen gyülekezőhelyet sikerült felderíteni Magyarország, Románia, Szlovákia és Szerbia területén.

A kutatók augusztus második felétől október első feléig hetente felkeresik ezeket a területeket, és számba veszik az ezeken éjszakázó madarak számát. A 35. héten (augusztus 24-30.) 59 ilyen helyszínen (46 magyar, 6 román, 6 szlovák és 1 szerb) már 3 ezer 900 kékvércsét láttak (ebből Magyarországon 3060-at) és ez a szám az elkövetkező hetekben jelentősen növekedni fog.

A kékvércse hazánk és az Európai Unió kiemelt fontosságú védett természeti értéke. A faj megőrzését az Európai Bizottság LIFE+ természet alapja támogatja.