Tíz éve, 2005. augusztus 29-én csapott le az Egyesült Államok déli partvidékén végigsöprő Katrina hurrikán New Orleansra. A szélvihar nyomán a város csaknem teljesen víz alá került, a lakosság zömét kitelepítették. A Katrina több mint 1800 ember halálát követelte.
Az Egyesült Államok egyik legpusztítóbb vihara 2005. augusztus 23-án alakult ki a Bahamák felett. Erőssége ekkor még elhanyagolható volt, a legkisebb kategóriájú hurrikánként vonult végig Dél-Florida partjain. A szárazföld fölött meggyengült, de a Mexikói-öböl nyílt vizét elérve ismét erősödni kezdett, augusztus 27-én a Saffir-Simpson-skála szerint már hármas fokozatúnak nyilvánították. A trópusi vihar ekkor kapta meg a Katrina nevet.
A Meteorológiai Világszervezet 1953 óta ad nevet a trópusi viharoknak. Kezdetben - arra hivatkozva, hogy a hurrikánok éppúgy szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, mint a nők - kizárólag női nevekkel illették őket. 1978 óta azonban felváltva használják a női és férfineveket. A lista hatévente ismétlődik, ám a legnagyobb pusztítást okozó hurrikánok nevét nem használják újra.
A méretében kétszeresére duzzadt Katrinát, melynek szélsebessége akkor már elérte az óránkénti 260 km-t, augusztus 28-án reggel 5-ös kategóriájú hurrikánná nyilvánították, ilyen erős szélvihart a Mexikói-öböl térségében addig még nem észleltek. George W. Bush amerikai elnök szükségállapotot hirdetett ki Mississippi, Louisiana és Alabama államokban, a kormányzók pedig elrendelték a lakosság kötelező evakuálását.
A vihar útjába esett New Orleans is, amelynek vezetői tisztában voltak azzal: ha a vihar "telibe kapja" a várost, az alacsonyabban fekvő területeket el fogja árasztani a víz. A város kiürítésének meggyorsítása érdekében az utakon és autópályákon csak kifelé engedélyezték a forgalmat, így a lakosság mintegy 80 százalékának sikerült elhagynia a települést. Sokan azonban gépjármű híján ezt nem tehették meg, utólagos becslések számukat mintegy 120 ezerre teszik. Közülük 15 ezer embert a Superdome sportcsarnokban szállásoltak el, a legtöbben mégis saját házukban várták a Katrinát. A Nemzeti Gárda mentési munkáját nagyban nehezítette, hogy a lakatlan területeken fosztogató bandák garázdálkodtak.
A hurrikán augusztus 29-én, hétfőn érte el a várost, némileg gyengülve, de még mindig 203 km/h szélsebességgel. A vihar több ezer lakóházat rongált meg, és több helyen átszakította a várost övező gátrendszert. A nemsokkal korábban még turistáktól hemzsegő New Orleans 85 százaléka víz alá került, melynek szintje helyenként elérte a négy és fél métert. Megszűnt az áram- és vízellátás, járványveszély fenyegetett. A házaikban rekedt, többnyire a tetőkre menekült emberek mentése csak napokkal később kezdődött meg. Fejetlenség uralkodott, akadozott a kommunikáció. A Vöröskereszt munkatársait a helyi hatóságok akadályozták a mentésben, a Superdome-ba nem érkezett meg a főleg élelmiszereket tartalmazó segélyszállítmány. A csarnok is komoly károkat szenvedett, az itt összegyűlt embereket végül Houstonba telepítették át.
A hurrikán kulcsfontosságú utakat árasztott el, kimosta a csatornákat és több vegyi üzem mérgező anyagait. A városba vezető utak közül csak egy maradt alkalmas a közlekedésre, a repülőtér csak szeptemberben nyílt meg a polgári forgalom előtt, a katasztrófa sújtotta térségben az áramszolgáltatás hetekig nem állt helyre. Az Amerikai Biztosító Szolgáltató Csoport adatai szerint a Katrina csaknem 81 milliárd dolláros kárt okozott. A Katrinát csak Tennessee államot elérve minősítették vissza trópusi viharnak, nyúlványai még Kanadát is elérték.
A hurrikán pusztítása kihatott a turizmusra és a gazdaságra is. Az Egyesült Államok kőolaj-finomító kapacitása jelentősen lecsökkent, mert több finomítót elárasztott a víz, számos fúrótorony elsodródott, megrongálódott a viharban, ami a tengeri élővilágra is rendkívül kedvezőtlenül hatott, mert nagy mennyiségű olaj ömlött a vízbe.
A katasztrófa áldozatainak megsegítése érdekében az egész világ megmozdult. Számos ország ajánlotta fel segítségét, köztük az Egyesült Államokkal feszült viszonyban lévő Kuba és Venezuela is. A NATO 39 országában mintegy 190 tonnányi segélyszállítmányt gyűjtöttek össze, és légihídon Németországból szállították Amerikába.
Számos híresség is kiállt a szerencsétlenül jártak mellett: Brad Pitt színész lakóházakat építtetett a hajlék nélkül maradtaknak, az U2 együttes jótékonysági árverést szervezett a hangszereiket elvesztett zenészek megsegítésére, a hétszeres Tour de France győztes Lance Armstrong pedig félmillió dollárral támogatta a térség rákbetegeinek kezelését, több segélykoncertet is szerveztek neves zenészek részvételével.
A katasztrófa a védekezést és a mentési munkálatokat hátráltató hiányosságok egész sorára világított rá. A hatóságok felkészületlensége miatt számos bírálat érte George W. Bush elnököt és a Szövetségi Katasztrófavédelmi Hivatalt (FEMA) is. A központi és helyi kormányzat gigantikus összegeket fordított gátépítésre.
Az elmúlt tíz esztendőben New Orleans gazdasági és kulturális értelemben is újjászületett, a híres francia negyed, a Vieux Carré ismét csaknem évi 10 millió turistát vonz. A főleg feketék lakta déli városrészek azonban, amelyeket a Katrina annak idején elsöpört a föld színéről, csak részben épültek újjá.
