Rákosi is, vipera is... – gondolná, hogy mégis mindent megtesznek érte?

Ma már ötszáznál is kevesebb él belőle, a hazai gerinces fauna legveszélyeztetettebb tagja tehát a rákosi vipera. A kisméretű mérges kígyó állománya az utóbbi évtizedekben csökkent le drasztikusan, ma azonban nemzetközi programok szolgálják a megmentését.

A világon élő 2400 kígyófajból összesen 7 faj található hazánkban. A rákosi vipera kizárólag nálunk fordul elő, drasztikus állománycsökkenése miatt szükséges a mielőbbi segítség, máskülönben teljesen eltűnhet az itthoni faunákból is.

A faj különleges tagja a hazai faunának - mondja Sipos Katalin, a Duna-Ipoly Nemzetipark-igazgatóság helyettes szakmai igazgatója a Kossuth Rádió Oxigén című műsorában. A Kárpát-medencében endemikus (bennszülött) alfaj a mai napig megtalálható a lőtér Dabashoz közeli területegységén.
Az adást itt hallgathatja meg

Főképp sáskákkal, tücskökkel táplálkozik, de gyíkot és egeret is megeszik - tette hozzá Péchy Tamás, a Rákosivipera-védelmi Központ igazgatója. Elevenszülő, a telet a föld alatt, rágcsálójáratokban tölti. Tavasszal párzik, augusztusban fialnak a nőstények. Kortól függően többet vagy kevesebbet. A központban van egy nőstény, amelyik egyik évben 27 újszülöttnek adott életet. A szaporaság a faj fenntartási stratégiája, hiszen élőhelyén minden elfogyasztja, a középtermetű madaraktól egészen a rókákig.

A 2004 óta működő központot elsősorban azért létesítették, hogy megmentse az állományt és gondoskodjon a veszélyeztetett élőhelyekről bekerült egyedek tartásáról és szaporításáról.

Mintegy 600 kígyót tartanak a központban - magyarázta Péchy Tamás. Szavai szerint azért hozták létre, mert a hazai állomány a kipusztulás peremére került, és ha egy faj számszerű állománya a kritikus szint alá süllyed, onnan nincs visszaút akkor sem, ha ideálisak az élőhelyi körülmények. A kígyónak ráadásul ezek sem voltak ideálisak. A megoldást a szakemberek a tenyésztésben és az élőhelyek változtatásában - bővítésében, újak teremtésében - látták.

Egy rákosi vipera Péchy Tamás igazgató kezében a Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri bokszainál. A Kiskunsági Nemzeti Park kunadacsi központjában 2008-ban. (MTI-fotó: Kovács Attila)

Egy rákosi vipera Péchy Tamás igazgató kezében a Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri bokszainál. A Kiskunsági Nemzeti Park kunadacsi központjában 2008-ban. (MTI-fotó: Kovács Attila)



Itthon a gerincesfaunában nincs példa arra, hogy száz év alatt ide jusson egy faj - hangsúlyozta. Az 1800-as évek végén, ahogy megkezdődtek a lecsapolások, egyre több gyepet szántottak fel, építettek vagy erdősítettek be, ami sújtotta a nedves-félnedves gyepeket kedvelő fajt.

Sipos Katalin hozzátette, sokféle ok együttes következményeként csappant meg az állománya. A 90-es évektől erős a zsugorodás: például a gyűjtés, a terület használata és kiszáradása lehettek kiváltó okok, illetve az időnként végigszaladó tűz sem segíti életben maradását. A szakember szerint a gyűjtés talán már nem probléma, olyannyira összeomlott az állomány, de a helyes élőhelykezelést szeretnék megvalósítani. Hazai faunában fennmaradásához a jelenlegi nagy táblás kaszálások helyett - ami főleg a fiatal egyedek felnövekvési időszakában jellemző, nyílttá teszi a területet és így a madarak, ragadozók össze tudják szedni a kiskígyókat - sokkal mozaikosabb gyepszerkezetet létrehozó legeltetést szeretnének megvalósítani a területen - magyarázta.

Két rákosi vipera a Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri bokszainál.  (MTI-fotó: Kovács Attila)

Két rákosi vipera a Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri bokszainál. (MTI-fotó: Kovács Attila)



Péchy Tamás kifejtette, tizenöt állat befogására kaptak engedélyt, ezekből származik a 600 egyed. Genetikussal dolgoznak együtt, hogy elkerüljék a beltenyésztettséget. Hozzátette, egymástól távol, elzártan élő tizenegy populáció maradt meg Magyarországon. A cél, megerősíteni eme populációkat a tenyésztett egyedekkel, hogy magukra lehessen őket hagyni - tette hozzá.

A központban nevelkedett kis viperák jóval nagyobb számban lettek szaporodóképesek, mint vadon nevelkedett társaik. A populáció növelése mellett ezért a központ feladata a faj visszatelepítése eredeti élőhelyére.

Egy rákosi vipera Péchy Tamás igazgató kezében a Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri bokszainál. A Kiskunsági Nemzeti Park kunadacsi központjában 161 felnőtt és 220 újszülött rákosi vipera él. A felnőtt egyedek egy részét 2009-ben állományfelerősítésként kibocsátják a nemzeti park kijelölt, fokozottan védett területein. (MTI-fotó: Kovács Attila)

Egy rákosi vipera Péchy Tamás igazgató kezében a Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri bokszainál. (MTI-fotó: Kovács Attila)



Az igazgató elmondta, úgy hiszik, talán meg tudták állítani az állománycsökkenést. A kibocsátásokkal elkezdték növelni három élőhely állományát. A visszatelepítési program igen hosszú, a tizenegy populáció megerősítése még legalább 20 évbe telik. A rákosi vipera Európa legveszélyeztetettebb mérges kígyója, Magyarország legveszélyeztetettebb gerincese, amire odafigyelt a kontinens, hazánkat több nemzetközi egyezmény kötelezi arra, hogy ezt a génállományt megpróbáljuk megmenteni - hangsúlyozta.

A védelmi program magával hozta, hogy az élőhelyek nemcsak a kígyónak, hanem a madaraknak is megfelelőek, visszatelepültek az ürgék, megerősödtek a lepkeállományok, vagyis a teljes természeti kép gazdagabbá válik és megerősödik. Ezáltal a viperát eme területeken nevezhetjük egyfajta "esernyőfajnak" is, ami persze azzal jár, hogy a madarak lakmároznak belőle - magyarázta.